Hátra arc, előre indulj!

Néhány hónappal ezelőtt még arra késztette  a képzett munkaerő hiánya az Európai Unió tagállamait, hogy stratégiákat találjanak ki a gazdagabb nyugati tagállamokban dolgozó  munkavállalóik hazacsábítására. Mostanra viszont épp ennek az ellenkezőjét kívánják, még ha nem is nagyon hangosan kimondva.
Legrosszabb helyzetben talán az Izlandon dolgozó bevándorlók vannak. A szigetországban a válság igen sok vendégmunkást – többségük a mintegy nyolcezer ott élő lengyel – kényszerít arra, hogy útra keljen szülőföldje felé. Amióta vágtába kezdett a korona inflációja, a bevándorlóknak nem éri meg tovább ott maradni. Ráadásul Izland megszigorította a valuta kivitelét az országból, ezért a „vendégek” csak nehezen tudnak hazaküldeni pénzt – könnyen lehet, hogy jobban járnak szülőhazájukban. Sokkal több lengyel állampolgár – körülbelül 1,3 millió – próbált szerencsét Nagy-Britanniában és Írországban. Felmérések szerint most felük (mások szerint csak 22 százalékuk) hazamenne. Csakhogy sokuknak nincs erre pénze, mert megtakarításaikat hazaküldték, és mivel feketén dolgoztak, most nem jutnak semmilyen segélyhez. Lengyelországnak nagyjából 400-700 ezer fia-lánya hazatérésére kell felkészülnie.
Sürgős megoldást kell keresniük az ukrán szakértőknek is: az  eddig külföldön dolgozók százezrei térnek bizonyára haza. (A szerte Európában dolgozó ukrán vendégmunkások száma egyesek szerint három-, mások szerint ötmillió körül van, emellett Ukrajnában 1,4 millió a munkanélküli.) A válság miatt ugyanakkor naponta több ezer munkahely szűnik meg az országban. Ukrajna gazdasága nem teljesít valami fényesen, a becslések szerint csaknem egymillió hazatérő szociális ellátására vagy munkába állítására ebben a pillanatban valószínűleg képtelen a 47 milliós ország.
Becslések szerint az Olaszországban és Spanyolországban dolgozó románok száma eléri az egy-
egy milliót, a külföldön dolgozók összlétszáma pedig 4,5-5 millióra tehető. Szintén a korábban felsorolt okok miatt közülük legkevesebb félmillió hazatérésére számítanak a román hatóságok. Borúlátó elemzők szerint a jelenlegi és a közeljövőben megszűnő vállalkozásokból utcára kerülők tömegéhez hozzáadva a hazatérő népességet, akár az 1,2 milliót is elérheti jövőre a romániai állástalanok száma. Ez gyakorlatilag fél év alatt megduplázná, 3,9-ről 8 százalékra emelné a munkanélküliségi rátát, ez pedig már több, mint amennyit a szociális háló elbír.
Három országról beszéltünk, összesen körülbelül tízmillió külföldön dolgozóról – hazánk lakossága ennyi! –, akik közül mintegy kétmillió térhet vissza hazájába rövidesen. Kétmillió ember, akinek – kis túlzással – tegnap még volt munkahelye Nyugat-Európában, holnaptól pedig állástalan lesz Kelet-Európában. Ez pedig olyan tényező, amely jelentősen növelheti az említett országokban a belső feszültségeket. Hogy miért érdekes mindez számunkra? Lengyelország kissé távolabb esik tőlünk, viszont Ukrajna és Románia szomszédunk. És bizony megtörténik, hogy ha a szomszédnak rossz napja van, hát nekünk is okoz valamilyen bosszúságot. Például ha elzár egy-két csapot egy nemzetközi gázvezetéken, az már bennünket is érint.