Gázháború, hidegfront

Bő két héttel ezelőtt eszünkbe sem jutott volna, hogy megbénul a hazai nagyipar egy része. Január 7-én, azaz múlt hét szerdán gázfogyasztási korlátozások miatt leálltak téglagyárak, fém- és nehézipari üzemek, élelmiszer-ipari vállalkozások. A korlátozásból nem kevés kára származott az országnak. Íme, egy nem teljes körkép.
Leállt az esztergomi Suzuki autógyár, a dolgozókat hazaküldték néhány napra.
Kató Aladár, a Tondach Magyarország Zrt. vezérigazgatója cégére nézve tragédiának nevezte azt, hogy rájuk is vonatkozik a gázkorlátozás. Az MTI szerint a négy cserép- és egy téglagyárban csökkentették a kemencék fűtését, ilyenkor az égetés alatt álló termékek harmada selejtté válhat. Az embereket szabadságra küldték.
A 950 főt foglalkoztató Zoltek Rt. múlt szerdán déltől a korábbi mennyiség negyedére csökkentette a szénszál előállítását nyergesújfalui üzemében. Horváth Sándor, a világ második legnagyobb ilyen vállalatának vezérigazgatója szerint a folyamatos üzemben termelő gyárban napokig tart a berendezések szakszerű leállítása.
A MÁV Gépészet Zrt.-hez tartozó, illetve önálló társaságokban működő hat vasúti járműjavítót is érintette a gázfogyasztás korlátozása, ám ez a vasúti forgalom lebonyolítását nem befolyásolta – nyilatkozta Sigulinszki Tibor, a MÁV Zrt. szóvivője.
A Wienerberger Téglaipari Zrt. békéscsabai gyára is leállt múlt szerdán. A részvénytársaság 11 gyáregysége közül 8 egyébként is téli szünetet tart, a három működő között volt a békéscsabai is.
Nem súlyosbította a gázkorlátozás az ISD Dunaferr Zrt. vállalatait – az acélipari cégnek ugyanis a világgazdasági válság miatt már korábban mérsékelnie kellett a termelését, s annak megfelelően csökkentette a felhasználást.
A másfél napig tartó korlátozás eredményeit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is nagyra értékelte. – Hazánk takarékoskodásból kitűnőre vizsgázott – így kezdte január 8-án, csütörtökön a Parlamentben tartott sajtótájékoztatót, melyben a gázellátás jelenlegi és jövőbeni helyzetéről, az energiaprobléma hosszú távú megoldásáról is beszélt. Köszönetet mondott minden magyar állampolgárnak az eddig soha nem tapasztalt megértésért: a magyar lakosság valóban lejjebb vette a termosztátokat, lecsavarta a konvektorokat, így elmaradt a szokásos fogyasztási csúcs.
Magyarország azt szeretné – mondta a kormányfő –, hogy az Európai Unió a leghatározottabban fellépjen a Kijev és Moszkva közötti vitában, és tegye egyértelművé: elfogadhatatlan, hogy a szerződések be nem tartásának árát részben az európai fogyasztókkal fizettetik meg. „Az egyszerűen képtelenség, hogy Ukrajna és Oroszország lövöldözi egymást, de a golyók minket és másokat találnak el!”
És valóban. Ha Kijevnek fontos az európai perspektíva, nem veszélyeztetheti ilyen magatartással. Ha Moszkvának fontos az Európával való jó kapcsolat, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Kijevvel folytatott vitája ne sértse Európa lakóinak, kis- és nagyvállalatainak, iparágainak az érdekeit.

Gázkrónika
Szilveszter este jelentette be az orosz Gazprom vállalat: mivel nem tudott megállapodni az ukrán Naftogazzal a 2009-es árakról, másnap leállítja a gázszállítást
Január 1-jén reggel 8-kor Oroszország leállította az Ukrajnának szánt gáz szállítását, Ukrajna válaszul 21 millió köbméternyi gázt vett ki a vezetékein átáramló gázból.
Január 2-án az Európai Unió felszólította a „gázvita” feleit, hogy tartsák be szerződésben vállalt mennyiségek szállítását. Magyarországra és Lengyelországba ennél kevesebb gáz jut.
Január 3-án csökken a Bulgáriába, Romániába és a Baltikumba érkező gáz mennyisége.
Január 6-án leállt a balkáni, töredékére esett a közép- és nyugat-európai gázszállítás, délután teljesen leállt a magyarországi szállítás is. Több ország van veszélyben, Macedónia egynapi tartalékkal rendelkezik. Ukrajnán nem halad keresztül orosz gáz.
Január 7-én hazánkban korlátozzák a nagy fogyasztó ipari létesítmények fogyasztását.
Január 9-én munkához látnak Kijevbe az Európai Unió megfigyelői.
Január 11-én bejelentik, hogy aláírták az orosz gáz ukrán vezetékeken való szállításáról és ennek ellenőrzéséről szóló dokumentumot.
Január 13-án a legkülönbözőbb hírek keringenek a világhálón: elindult a gáz, de mégsem igazán; Ukrajna teljesíthetetlen feltételeknek nem tud eleget tenni. A vezetékeket fegyveresek őrzik. Egyetlen országba sem érkezett orosz gáz; vélhetően újra elzárták a csapot.

Gesztus, üzlet, jószomszédság
Emlékezetes: az elmúlt napok gázmizériájának dacára a német E.ON Ruhrgas és a magyar Mol-csoport megállapodott abban, hogy – a napi saját gázfelhasználástól függően –  Ausztrián keresztül pár millió köbméter gázt juttat Szerbiának, sőt kap belőle Horvátország és Bosznia-Hercegovina is.
Ezek a mennyiségek igazából nem jelentősek. Magyarország gázfogyasztása a mai hideg időkben meghaladhatja a napi 60 millió köbmétert, Szerbiának és a többi szomszédnak legfeljebb napi 4,5-6 millió köbmétert juttattunk. Ezek a „gázadományok” persze időlegesek – bármikor felfüggeszthetők –, és a kedvezményezetteknek meg kell fizetniük az árát. Hogy mennyit, azt csak a Mol és az E.ON tudja. Ha marad a hideg, és nem indul meg rövidesen az orosz gázszállítás, akkor minden ország – Magyarország is – saját állampolgárainak érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez így természetes és normális. Ahogy az E.ON és a Mol jószomszédi és barátságos gesztusa is az, még ha majd ennek meg is kéri az árát. Magyarországon egy felmérés szerint a lakosságnak csak 17-18 százaléka gondolja úgy, hogy ne adjunk gázt senkinek, amíg nekünk is szükségünk lehet rá. A túlnyomó többség úgy véli, hogy ha van tartalékunk és a gázhiány nagyobb károkat nem okoz, akkor segítsünk szomszédainkon, legyen szó Szlovákiáról vagy éppen Ausztriáról. A „gázérzékenység” egyik mutatója a Mol szerint az, hogy nálunk minden egyes foknyi „plusz meleg” napi kétmillió köbméter gázt jelent. Ha a lakosság megértő, és egyetlen fokkal lecsavarja a fűtést – már ha teheti –, az mindjárt kétmillió köbméternyi gáz megtakarítását jelenti naponta.
A gázgesztust azonban éppen az tette – teszi – lehetővé, hogy három évvel ezelőtt az ukránok és az oroszok már gázválságba sodorták Európát, akkor még Franciaország is megérezte a Keletről jövő fagyos leheletet. Így azután Európa boldogabbik fele bespájzolt a gázból. Az orosz gáz közvetlen felhasználása az Európai Unióban amúgy is csak 25 százalék, saját szükségletének 40 százalékát saját maga termeli meg, emellett importál még gázt Norvégiából, Algériából, Nigériából, Líbiából és a Közel-Keletről is.
Ha pedig Oroszország és Ukrajna folyton a gázcsapok elzárásával foglalatoskodik, akkor aránylag rövid idő alatt megeshet, hogy a földgázuk rajtuk marad. Márpedig az oroszoknak nagyon kell a földgázból (és olajból) származó bevétel: kevés másmilyen „kemény” exportcikkük van. Már így is bajban vannak a kőolaj árának zuhanása miatt.

A gázcsalások jogi bája
Pacta sunt servanda – időtlen és már a római jogban is megfogalmazott szabály, amely megalapozza az emberek és szervezetek viselkedési szabályait. Azt jelenti, hogy a szerződéseket be kell tartani – mindegy, hogy szóban vagy pecsétes írásban kötötték azokat. Ha egyszer Oroszország vállalta, hogy földgázt szállít Nyugatra, akkor legyen bármilyen vitája Ukrajnával, a tranzitországgal, a szerződést akkor is teljesíti, ha azon vesztesége van. Így kívánja a szerződés, amelyet tiszteletben kell tartani. Ha a szerződésnek nincs becsülete, akkor vége a világnak.
Ezzel a hideghullámmal, amelyet az orosz gáz megszakítása okozott, elsősorban Oroszország meg Ukrajna, másodsorban Európa járatta le magát. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök – mindenkori potenciális államfő – a régi Szovjetunió módszereit használta: „nyet”. Viktor Juscsenko ukrán államfő csalt, és ezzel feladta a labdát Moszkvának, no meg politikai ellenzékének, amely nagyon is érdekelt az oroszokkal való politikai kompromisszumban.
Az orosz és az ukrán magatartás ezen a tájon nem okoz semmiféle meglepetést. A 2009-es lecke ráadásul nem új, ez volt már 2006-ban is: a narancsos ukránok piszkálták az orosz birodalom csőrét, ezért összevesztek – és ennek Európa látta kárát.
Ukrajna mindenesetre egyelőre lemondhat arról, hogy rövidesen az Európai Unió – netán a NATO – tagja lesz. Ennek akkor jöhet el az ideje, ha Julija Timosenko és Juscsenko éppen nem hazaárulózza egymást. Oroszországot – Vlagyimir Putyint – lehet minősíteni, de akkor mit lehet mondani az Európai Unióra, amely teljesen tehetetlen volt az orosz gázelzárással szemben, holott éppen megmutathatta volna, hogy „jövőre” maga éhezteti ki a gázos muszkliját mutogató Moszkvát. Az pedig vicc, hogy az Európai Unió (EU) alternatív energiaforrásokról tart előadásokat – ilyen források nincsenek kéznél.
Az oroszok Kelet-Európának adtak leckét – a nyugat-európaiak nemigen panaszkodtak. Kérdés, hogy tanulunk-e ebből. Ideje egy elemi jogi leckére emlékeztetni Oroszországot – Európát meg arra, hogy végre keresse meg a saját energiáját.

Alternatívák?
Milyen energia jöhet szóba a földgázon kívül? A megújuló energiák természetesen, csakhogy ezekkel – a fejlett országokhoz képest – akad Magyarországon némi gond.
Az Óvártej Zrt. igazgatója, egyben a Tej Terméktanács elnöke, Kovács László szerint az alternatív energiafélékre akkor lehetne számítani, ha végre a reális lehetőségeinkkel számoló nemzeti agrárstratégia. Ebben nemcsak a kukoricából bioetanolt programot kellene felelősen mérlegelni, hanem a biogáz különféle alapanyagokból való előállítását is.
A tejipari üzemeknek egyébként nem jelent valós alternatívát a tejfeldolgozáskor keletkező melléktermékek biogáztermelésre való hasznosítása, egy-egy gyárban nem képződik ugyanis elegendő. Ám a technológiai hő másodlagos felhasználásában és a melléktermékek együttes hasznosításában már lehetne fantázia, közös „tejiparienergia-üzemeket” kellene létesíteni. Csakhogy ehhez is távlatos agrárprogram kellene – véli az elnök-igazgató.
A hazai élelmiszeriparnak a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyárában létesített biogázüzemén kívül nincs energia-önellátásra törekvő fejlesztése. Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke is csupán a vágóhídi melléktermékek energetikai hasznosításának fontolgatásáról tájékoztatta lapunkat. A „fontolva haladás” jelzésértékű: egy bioenergetikai beruházás megtérülése állami támogatás nélkül hosszadalmas, míg a magyar élelmiszeripar jövedelmezősége alig mérhető. Éder szerint pillanatnyilag egyedül a hulladékok kötelező megsemmisítéséért fizetett díjjal, mint elmaradó kiadással számolhatnának biztosan a feldolgozók.
A földgáztüzelés valós alternatívái a régebbi, gázolajjal működő fűtőberendezések. Ilyen létesítménnyel a legtöbb nagyvállalat rendelkezik, ám rendszeres karbantartás híján a gáz nélküli hidegben ezek nem voltak hadra fogható állapotban. Hogy miért, arra némileg átigazított közmondásunkban rejlik a felelet: a (hanyag) és szegény embert még az ág is húzza!