Gyenge forint – kemény adósság

Manapság a pénzpiaci előrejelzések többnyire üres jóslásnak minősülnek, a legnagyobb szakértők sem tudnak-mernek biztosat jövendölni. Például lapzártánkkor, kedden este magyar forintból 304,35-öt kell adni egy euróért – az uniós valuta ára délelőtt még 309 forint fölött járt. A svájci frank ára reggel még meghaladta a 211 forintot, most 207 forinton áll. A dollár ára 244 forint fölött is járt délelőtt, most 238 forintba kerül.
Mindezt akár jó hírnek is vehetjük, mert néhány nappal ezelőtt – igaz, alulról – a 320 forintos szintet feszegette az európai fizetőeszköz: az új történelmi rekord akkor 317,45 forint lett. A hírnek a roszszabbik olvasata az, hogy ez még mindig sokkal-sokkal több, mint az a nagyjából eurónként 260 forintos ár, amely több évig is tartotta magát. S amely árfolyammal azok számoltak, akik – akár lakásvásárlásra, akár egyéb céllal – devizaalapú hitelt vettek fel.
Az az ember, aki úgy érzi, minden reggel szegényebben ébred, mint ahogy este aludni tért, természetesen egyszer csak kifakad, és rácsap az asztalra: eddig, és ne tovább, te fránya forint! Egyebet ugyanis nem nagyon tehet – egy ember, de tízmillió sem tudja viszszafordítani a világon előállt gazdasági lassulást. A magyar pénz a zuhanórepülést nem egymagában végzi, kötelékben repül vele lefelé a  többi regionális deviza is, a cseh korona, a lengyel zloty, a román lej. Ukrajnáról pedig az elemzők úgy vélik, a teljes államcsőd szélére került.
Hogy mi okozza a devizánk gyengülését? Meglepően nagy hatással vannak pénzügyi kilátásainkra a különböző nyilatkozatok, sőt néha még az elejtett félmondatok is. Ezekből pedig nem kevés hangzott el mostanság. Nem csatlakozik a Magyar Nemzeti Bank azonnal a környező országok közös nyilatkozatához – esik a forint. Csődvédelmet kér egy amerikai nagyvállalat – romlik a forint. Az államcsőd elleni biztosítások (mert ilyen is létezik) összege megemelkedik – lejjebb csúszik a forint.
Ráadásul úgy tűnik, hogy Kelet-Közép-Európa országai a spekulánsok kedvenc célpontjaivá váltak. Nem egyszerű valutaüzérekről van szó, hanem tetemes összegek fölött rendelkező emberekről-csoportokról. Akik nem azért teszik azt, amit, hogy a magyar embernek magasabb legyen a törlesztőrészlete, hanem azért, hogy ők pénzt keressenek.
Segíteni ilyen esetben a nemzeti bank tud. Amennyiben elég tartalék áll rendelkezésére, és ha helyesen becsüli meg a spekulánsok szándékait és forrásait, a jegybank be tud avatkozni, és meg tudja védeni a nemzeti fizetőeszközt. A napokban több eszközzel egyszerre próbálja a forint stabilitását megteremteni a jegybank: rövid lejáratú eurót bocsát a pénzintézetek rendelkezésére, ezek használatára ösztönözni a bankokat, illetve forintot vásárol és eurót ad el a piacon. Magyarország tartalékai, köszönhetően a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió által nyújtott kölcsönöknek, most majdnem 25 millió euróra rúgnak – ennek elégnek kell lennie az efféle támadások kivédésére.
Közben elterjedt a pletyka, hogy be fogják fagyasztani a napokban – éppen megjelenésünk napján – a pénzbetéteket. Veszélyes fegyver a rémhírek útnak indítása is – egy olyan bizonytalan és pánikra hajlamos közegben, mint a mai magyar társadalom, az információ szinte fénysebességgel terjed. Egy jól eltervezett félrevezető kampány is sokat árthat a forintnak: mint például az a hamis híresztelés, miszerint március 13-ától befagyasztják a bankbetéteket. Az „információ” forrása rendszerint arra számít ilyen esetben, hogy sokan elhiszik a hírt, és rohannak kivenni a pénzüket, ezáltal lehetetlenítik el a szóban forgó bank – esetünkben a teljes magyar bankrendszer – működését. A pletyka olyannyira elterjedt, hogy a Magyar Bankszövetség felkérte a bankokat: nyugtassák meg ügyfeleiket, nem lesz március 13-ától betétbefagyasztás.
E sorok írásakor úgy tűnik, hogy a forint leértékelődése megállt. De ez még nem jelenti azt, hogy bárkinek is az asztalra kellene csapnia, ezúttal örömében – a válságnak koránt sincs vége, és nem is lehet sejteni, hogy mit hoz a jövő év, jövő hónap vagy akár a jövő hét. Hogy nincsenek túl jó kilátásai az országnak és a népnek, azt abból is ki lehet következtetni, hogy múlt héten a kormány visszavonta 13 kiemelt projekt korábban megítélt uniós támogatását. Az így felszabaduló 30 milliárd forint legnagyobb hányadát a veszélyben forgó munkahelyek megmentésére és a gazdasági válság miatt szorult helyzetbe került vállalkozások megsegítésére szánják. A kormány azzal magyarázza döntését, hogy az eredeti árnál jóval többe kerülnének a beruházások. Magyarul: felújításra és építésre az államnak – ahogy a polgárainak is – e nehéz időkben nincs pénze. Bikkfanyelven: takarékosságnak és önmegtartóztatásnak kell következnie. Nem kevés ideig.