Sokasodó álláskeresők

Napvilágra kerültek a legfrissebb, márciusi munkaerő-piaci adatok. Azokból pedig szinte semmi biztatót nem lehet kiolvasni, ugyanis a statisztikából kiderül: tovább emelkedett a munkahelyet keresők száma. Az előző hónaphoz képest 20 800 fővel, az előző év azonos időszakához képest pedig 101 500 fővel gyarapodott Magyarországon a munkanélküliek tábora. A nyilvántartott álláskeresők száma 2009 márciusának zárónapján 563,9 ezer fő volt – ez több, mint Hajdú-Bihar vagy Bács-Kiskun megye lakossága. Az előző hónaphoz képest a statisztika 3,8 százalékos (20,8 ezer fős) növekedést mutatott, míg az előző év azonos időszakához képest 22 százalékos (101,5 ezer fős) volt a növekedés az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szerint. Az álláskeresők számának növekedése ugyan márciusban már nem volt olyan erőteljes, mint a korábbi három hónapban, azonban az egy év alatti növekedés jelentősen gyorsult: a korábbi években márciusban – szezonális hatások következtében – már csökkenni kezdett az álláskeresők száma. Csakhogy ebben az évben ez a csökkenés nem következett be, a nyilvántartott álláskeresők száma tovább emelkedett, és idén márciusban az álláskeresők száma 15 éves csúcspontra jutott – utoljára 1994 májusában volt ekkora a regisztrált munkanélküliek száma.
Újdonság az is, hogy ha az álláskeresők számát az előző év azonos időszakának adataihoz viszonyítjuk, jelentős területi különbségeket láthatunk. Tavaly márciushoz képest Komárom-Esztergom megyében 69,6, Győr-Moson-Sopronban 66,2 százalékkal nőtt az álláskeresők száma, de az átlagot jelentősen meghaladó mértékű volt az emelkedés Fejér, Veszprém, Vas megyékben is – ugyanis a válság a gazdagabb dunántúli régiókat érintette erősebben. Az országos adatok ugyan valamivel kisebb növekedést mutatnak, de azoknak sem örülhetünk: a tavalyi év márciusához képest 14 százalékkal több a munkanélküli hazánkban. Öszszegezve: az első negyedévben körülbelül negyvenszázalékos visszaesés történt az álláspiacon – nagy kincs manapság egy állás. 
Előnytelen helyzetben van a munka után kutatók között egy egész sor szakma képviselője: felmérések szerint nem sok sikerrel kecsegtet a marketing, a nemzetközi kapcsolatok, a kommunikáció, a könyvelő végzettség. Nem szerencsés az sem, akit egy munkaerő-kölcsönző cég közvetített ki, mivel a cégek legelőször a kölcsönzött „állományukat” menesztik. Vannak persze hiányszakmák is: jó esélye van annak, aki több idegen nyelven beszél, és nem csökkent az igény a számítástechnikai szakemberek iránt sem. Megváltoztak a felajánlott fizetések is, hiszen a vállalatok a tavaly ilyenkor kínált összegekhez képest körülbelül 10 százalékkal csökkentették bérajánlataikat, és a szorult helyzetben lévő munkavállalók is beérik kevesebbel. Sőt, mióta ennyire megnehezedett az elhelyezkedés, nem ritkán a felsőfokú végzettségű szakemberek is hajlandók alacsonyabb fizetésért szakmunkásként dolgozni, csakhogy elkerüljék a a munkanélküliség rémét.
Hab az állástalanság tortáján az, hogy most már külföldön sem találni munkát, elvégeznek mindent a korábban sokáig kényeskedő „nyugatiak”. Hogy Európa gazdaságilag fejlettebb felében sem fenékig tejfel az élet, arra elég ez az egyetlen példa: Franciaországban az állásukat elvesztők között divatba jött a cégvezetők és -tulajdonosok túszul ejtése. Tegyük hozzá: ez a nem követendő példák közül való.