Újjászületés Penészleken

Beköszöntött a Nyírségben is a tél. Lucskos, havas esőt vág a szél, az éjjel biztosan fagyni fog, de ez a penészleki fürdőzőket egyáltalán nem zavarja. Papucsban, félpucéran masíroznak a fedett termálfürdő felé, ahol jó meleg, majd’ negyvenfokos víz várja őket. A semmi közepén – írhattam volna öt-hat évvel ezelőtt, mert akkor tényleg nem volt semmi itt, Hajdú és Szabolcs határán, Fülöp és Penészlek között. Csak pár tőzeggödör meg öreg fűzfák, nyárfák, égeres lapok. Idejárt horgászni Fülöpről Borbély Imre. Nem sok halat fogott, de egy idő után már nem is a halakért ment, hanem magáért a tájért.

A félig kiskunlacházi, félig dunaharaszti férfi fülöpi lányt vett feleségül. Szakmabeliek, mindketten sütőipari technikusok, Pesten ismerkedtek össze. Mindketten megbecsült szakemberek voltak már, mikor úgy gondolták, lehet, hogy jobb lenne nekik otthon, a Nyírségben, vagy ahogy errefelé mondják, a Ligetalján. A nyolcvanas évek derekán, a gebinvilág kellős közepén a rátermettebbek már javában vállalkoztak. De tőke nélkül…?! Ráadásul Pesten, ahol minden utcasarkon kenyeret sütöttek…

Eladták hát a dunaharaszti házukat, majd belevágtak egy sütőüzem építésébe Fülöpön. És bejött. Ma már azonban itt is óriási a konkurencia, egy-egy bolt tőlük is legfeljebb négy-öt kenyeret rendel – de a rendszerváltás környékén meg az azt követő pár évben nagyon szépen ment az üzlet. A kenyérsütésnél aligha van szebb mesterség a világon, de azért abba is bele lehet fáradni. Borbély Imre horgászat közben pihent.

A két falu közötti lápos, tőzeges környéken a nyírlugosi állami gazdaság annak idején néhány agyagbányát nyitott, majd a gödrökben halat meg vadkacsákat nevelt. A privatizációs zűrzavarban aztán letett róla, a növénytermesztésre alkalmatlan területet egy magánember szerezte meg – aki persze nem tudott kezdeni vele semmit. Borbély Imre viszont a fejébe vette, hogy ő egy horgásztanyát alakít ki rajta. A fésűfogszerű kis tavakat meg a környező tocsogós területet aztán meg is vette, és hozzálátott a munkához. A nagy munkához. Mert az volt – iszonyatosan nagy munka.

Öt évvel ezelőtt készültek el vele. S nemcsak a tavakkal, de az üdülőházakkal, az étteremmel, a szabadtéri néprajzi múzeummal, a kápolnával, a stranddal, most a nyáron pedig a fedett termálvizes fürdővel. Egy nyitott strand már volt korábban is a tavak mellett, télen persze nem üzemelt. A vendégek sopánkodtak, hogy szeptemberben vége a szezonnak. Borbélyék is, hiszen a vendégházak is üresen álltak. Mert hiába lehet halat télen is fogni – a csukás lékhorgászat például az egyik legizgalmasabb időtöltés –, a horgászok nem töltötték meg a szobákat. No de majd a termálfürdő.

– Még nagyon az elején tartunk. De azért egyre többen hallanak rólunk. Reméljük, mind többen fel is keresnek majd minket.