Kettős állampolgárság jogi és érzelmi alapon

Székekre és asztalokra cserélték a golyóálló ablakokat a szabadkai főkonzulátuson, ahol már csak augusztusra lehet időpontot kapni a kedvezményes honosítási kérelmek intézésére. Az elsőre egyszerűnek tűnő eljárás olykor komoly történelemleckét is magában foglal. Mi volt itt 1921 előtt? Egyesült Magyar Királyság? – érdeklődik a hatvan körüli asszony a menyétől, miközben szorgosan körmöli az adatokat egy papirosra a szabadkai főkonzulátuson.

Hódi Ervin és családja Magyarcsernyéről érkezett Szabadkára, hogy beadják kedvezményes honosítás iránti kérelmüket. A helyszínen derült ki, nem a megfelelő űrlapot töltötték le az internetről, így az egészet újra kell kezdeni. Három generáció papírjai az asztalon – a legnehezebb arra visszaemlékezni, hogy ki milyen államban jött a világra. Egyesült Magyar Királyság, Szerb és Horvát Királyság, Jugoszlávia, Szerbia és Montenegró, Szerb Köztársaság – ennyi államban éltek és születtek Hódiék, úgy, hogy tulajdonképpen sosem költöztek el Magyarcsernyéről…

– Még jó, hogy hoztál javítót – mondja a fiatalasszonynak az anyósa, miután már sokadszorra festi át az elrontott nyomtatványt. – Csak az a baj, hogy nem lesz elég.

A szabadkai főkonzulátuson január harmadikán nyitott meg az ügyfélszolgálat, azóta lehet a kérelmeket benyújtani. Ahhoz, hogy valaki ilyen módon megkapja a magyar állampolgárságot, két dolgot kell bizonyítani: hogy valamelyik felmenője magyar állampolgár volt, valamint, hogy beszéli a magyar nyelvet. Az állampolgárságot természetesen Magyarországon is lehet igényelni, de e tekintetben a konzulátusokra is jelentős feladat hárul – a többi mellett a legnagyobb ilyen intézményre, a szabadkaira, ahol Korsós Tamás főkonzul szerint tízezres nagyságrendben kértek előrejegyzést. – Ez nem azt jelenti, hogy a Vajdaságból ennyien kérték az állampolgárságot, hanem azt, hogy ennyien intézik nálunk a szükséges tennivalókat.

– Ez nem hatósági engedély, mint a schengeni vízum, amely korábban kötelező volt – mondja a főkonzul. – Itt közigazgatási ügyintézés zajlik, ahol ügyfeleket fogadunk, ezt szerettük volna érzékeltetni, ezért a korábbi, schengeni norma szerint golyóálló üveggel ellátott fülkéket lecseréltük székekre és asztalokra. Már októbertől vettünk fel előjegyzéseket, napi ötven-száz ügyfelet fogadunk.

Az ügyintézés valóban flottul megy: a vízum kapcsán látható utcai sorban álláshoz képest meglepően kulturált körülményeket találtunk. Az is látszik azonban, hogy bármennyire könnyen teljesíthető feltételnek tűnik annak bizonyítása, hogy valakinek a felmenői magyar állampolgárok voltak, azért sok évet kell visszafelé megtenni a közigazgatási dokumentumok között, így gyakorlatilag ahány ember, annyi eset. Önkormányzatonként változó, hogy milyen az anyakönyvi nyilvántartás – egynyelvű vagy kétnyelvű, cirill vagy latin betűs. Bácska 1941-től ’45-ig Magyarországhoz tartozott, tehát akinek ebben az időszakban születtek a szülei, annak nem kell Trianon előttig visszavezetnie a családfáját, de aki már a Bánátból jön, annak 1921 előttről kell papírokat beszerezni.