Közmunka: a túlélés egyedüli záloga

Nem kap jövőre bérpótló juttatást (a továbbiakban: bpj, tartós munkanélkülieknek járó segély, összege 28 500 forint) az a munkanélküli, aki 2011-ben legalább harminc nap munkaviszonyt nem igazol – ez a szabály határozza meg a közfoglalkoztatásban munkaadóként megjelenő önkormányzatok és a közreműködő munkaügyi központ gondolkodását is január elseje óta.

A korábbi támogatási formák megszűntek, ehelyett összesen négy közmunkatípust ismer a törvény: az önkormányzati rövid és hosszú időtartamú közmunkákat, az országos közmunkaprogramokat, valamint a vállalkozások ilyen célú támogatását. Miközben a kifejezetten közfoglalkoztatási munkabérre szánt keret csökkent, több embert kell foglalkoztatni az idén, ellenkező esetben a tartós munkanélküliek jövőre a bpj-től is elesnek.

A kormányzat az ezzel kapcsolatos kritikákra azt veti ellen, hogy az egyéb, elhelyezkedést segítő támogatási formákkal együtt összesen több forrás jut erre a célra. A közfoglalkoztatásban a fő foglalkoztatási forma a kettő és négy hónap közötti, napi négyórás munkával járó önkormányzati közfoglalkoztatás – amiről azonban az önkormányzatok nincsenek túl jó véleménnyel.

Az első lényegi kritika az új rendszerrel kapcsolatban, hogy míg korábban az önkormányzatok 4-5 hónapra tudtak felvenni munkanélkülieket, napi nyolc órára, most javarészt négyórás alkalmazottakkal kell beérniük. Január elseje előtt a közmunka időtartama alatt minimálbért kaptak: ezzel a duplájára nőtt a jövedelmük a segélyhez képest. Most a fél munkaidő miatt a munkabér csak két-háromezer forinttal haladja meg a bpj összegét.

Ugyanakkor az önkormányzatoknak sem lett könnyebb a dolguk, mert a négyórás foglalkoztatás miatt bonyolultabb lett a munkaszervezés. – Reggel bejönnek a hivatalhoz, felveszik a szerszámot, kimennek a munkaterületre – mesélte egy kistelepülésen közmunkaszervezéssel foglalkozó szakember. – Fagy van, raknak egy tüzet, hogy legyen hova visszahúzódni melegedni, amikor átfáznak. Azután megreggeliznek. Másfél óra után elkezdik a munkát, legkésőbb fél órával a munkaidő vége előtt pedig elindulnak vissza, leadni a szerszámokat. Ha nyolc órára veszem fel őket, akkor az idő negyede megy el ezzel, ha négy órára, akkor a fele.

Az önkormányzati közfoglalkoztatásra hárul a feladat, hogy a bérpótló juttatásra jogosultak tömegeinek adjon munkát. Az országos programokban részt venni képes munkanélküliek ennél sokkal jobban járnak. Az első körben a meghívásos pályázatokon vízügyi társulások, környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság, nemzeti parkok és állami erdőgazdaságok vehettek részt. A felvettek száma az önkormányzatok által hosszabb időben foglalkoztatottakéval azonos nagyságrendű. Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság például idén tizenegy és fél hónapra alkalmazhat négyszáz főt teljes munkaidőben, ami kivételes lehetőség, ha az önkormányzati négyórás munkával hasonlítjuk össze.

Külön európai uniós forrásból, a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében finanszírozza a kormányzat a negyedik pillérként beharangozott, a vállalkozások számára kiírt pályázatokat. A bér és járulékok harminc százalékát a vállalkozás, hetvenet az állam állja nyolc hónapon keresztül, amennyiben az év hátralevő részére, vagyis négy hónapra a munkáltató vállalja a közmunkás további foglalkoztatását. Erre vonatkozóan felül nyitott a munkaügyi központok kerete – ugyanakkor az így munkához juttatottak száma egyelőre elhanyagolható a többi csoporthoz képest.

Összességében a helyzet akkor javul, ha sikerül a jelenleg a közfoglalkoztatásban ragadt tömegeket a munkakeret és az ebből származó jövedelem csökkentésével legális, piaci alapú, de támogatott munkahelyekre szorítani. Ugyanakkor a minimális jövedelmet nyújtó félidős közfoglalkoztatás a feketemunka árát is lenyomja.