Modern kori vallási mártírok

– Az önök szervezete is az üldözött keresztények megsegítése érdekében jött létre?
– Szervezetünk a kelet-európai egyházakat és tagjait érő hátrányos megkülönböztetés ellen alakult még 1977-ben, a svájci Zürichben.

– Miért éppen akkor?
– Azért, mert akkor ítélték húsz év munkatáborra Georgij Vin baptista lelkészt a Szovjetunióban. Tiltakozásul Hans Stückelberger svájci református lelkész tüntetést szervezett. A néma megmozduláson 15 ezren vettek részt a történelmi egyházak részéről, de eljött a helyi rabbi is.

– Legalább volt eredménye a kezdeményezésnek?
– Volt, hála istennek, Georgij Vin büntetését nyolc évre mérsékelték.

– Céljukat tehát, legalábbis részben, elérték. Miért alakítottak mégis nemzetközi szervezetet?
– Azért, mert nagy mennyiségű adomány is összegyűlt az üldözött lelkész és családja számára, annyi, amennyit a tüntetést szervezők messze nem tudtak felhasználni. Ezzel kellett valamit kezdeni. Ekkor jött az ötlet, hogy segítsék az üldözött kelet-európai egyházakat.

– Jó húsz éve azonban ez a cél is okafogyottá vált.
– Kelet-Európában valóban, de ne felejtse el, hogy a világ néhány országában még mindig a kommunisták vannak hatalmon, s a vallásos embereket elnyomják. Nem beszélve a muzulmán országokról. A CSI 1991 decemberében, elsősorban John Eibner amerikai-svájci történész kezdeményezésére, a harmadik világ felé fordult.

– Akkor tehát vegyük sorra a még meglévő kommunista országokat. Észak-Korea.
– Talán itt a legrosszabb a helyzet. Az utolsó sztálinista állam fővárosában, Phenjanban ugyan van 2-3 templom, de csupán a kevés idelátogató külföldi megtévesztésére. Ezek afféle Patyomkin-templomok, amelyek valójában nem működnek. A valóságban Észak-Koreában minden vallást betiltottak.

– Nincsenek is keresztények?
– Elenyésző számban, a 25 milliós országban talán néhány ezren. De ez is csak becslés, semmiféle információ nem juthat ki az országból.

– Akkor azt sem tudják, miként gyakorolják a vallásukat?
– Felszállnak a vonatra, beülnek egy fülkébe, közösen imádkoznak, majd leszállnak és a visszafelé tartó járaton szintén imádkoznak. Ha azonban rajtakapják őket, munkatábor a sorsuk, ahonnan élve senki nem szokott szabadulni.

– Bibliájuk van?
– A legritkább esetben. Az ország hermetikusan le van zárva. Néhány hete Dél-Koreából politikai propagandaanyagot dobtak át a határon. Akiknél ezeket megtalálták, azokat helyben agyonlőtték.

– Ugorjunk át a szomszédos Kínába.
– Itt két katolikus egyház létezik. A Vatikán alá tartozó, amit Peking nem ismer el, mondván, hogy általuk a pápa be akar avatkozni az ország belügyeibe. A másik egyház, a Katolikus Hazafias Szövetség a hatalom kegyeltje. Ezek püspökei, papjai állami fizetést és nyugdíjat kapnak.

– Milyen a kapcsolat a két katolikus egyház között?
– Rossz. A nemzeti katolikusok hazafias kötelességüknek tartják, hogy feljelentsék a Vatikán alá tartozókat. A papok házát lerombolják, körmeneteiket szétverik, az apácákat házassági tanfolyamra kényszerítik, a gyermekek és a fiatalok hitoktatása tilos.

– Ők miként gyakorolják a hitüket?
– Hasonlóan az észak-koreaiakhoz, a vonatokon. Ráadásul állandó a Biblia hiánya. Kínában keveset nyomtatnak, s azokat is hiányosan. Külföldről viszont nem szabad bevinni az országba vallásos irodalmat.