A gyilkos mélabú

József elfogyasztotta kedvenc vasárnapi ebédjét, a zsírban tocsogó sertéspörköltet, megitta a sörét, elszívott egy cigarettát, majd elheveredett a díványon, a tévé előtt. Bámulta a képernyőt, s közben elszenderedett. Nem ébredt fel többé. Álmában olyan erejű infarktus érte, ami azonnal végzett vele. Ötvenkét éves volt, már átélt egy kisebb szívizomelhalást – és nem volt hajlandó változtatni korábbi életmódján.

Nyolcvanszázalékos kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában az életmód és a környezet – hangzott el azon a Quintess Szívbarát Klub által szervezett beszélgetésen, amelyen neves kardiológus szakorvosok vettek részt. Minthogy az említett tényezőket az orvos nem tudja befolyásolni, így számára jószerivel már csak a tűzoltószerep marad: akkor beavatkozni, amikor már ég a ház, vagyis amikor szirénázó mentővel hozzák elé az élet-halál közt lebegő infarktusos beteget.

Vannak életünkben megváltoztathatatlan adottságok, ilyen az életkor és az örökletes tulajdonságok (hajlamok). S vannak a betegség kialakulása szempontjából olyan fontos tényezők, amelyek megváltoztathatók, és kizárólag rajtunk múlik, hogy változtatunk-e rajtuk vagy sem. Melyek ezek a tényezők? Bizony az unos-untiglan sorolt rizikófaktorok: a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a kövérség, a magas vérnyomás és a stressz. Márpedig ha ezekre figyelünk és teszünk ellenük, csodaszámba menő eredményeket érhetünk el. Mert, hogy csak egy példát mondjunk, pusztán életmód-változtatással, gyógyszer nélkül is meg lehet állítani az érelmeszesedést.

Az 1960-as években, amikor Tahy Ádám kardiológus főorvos a pályafutását kezdte, hat hét kötelező fekvést írtak elő az infarktuson átesett betegek számára. Sokan nem bírták ezt ki, fölkeltek, mozogtak, és – csodák csodája – nem lett ettől semmi bajuk. A kezdő orvos ekkor figyelt föl a mozgás fontosságára még az ilyen súlyos esetekben is.

Másik jellemző tapasztalatát úgy szerezte, hogy a fekvő, unatkozó betegeivel rajzoltatott. Közülük azok, akik lehangoló ábrákban vetítették ki érzéseiket, például keresztet, temetőt rajzoltak, hamarosan meg is haltak, a bizakodók, a napos, virágos tájakat rajzolók azonban túlélték. A fiatal szívgyógyász számára fontos tapasztalat volt, hogy a fölépülésbe vetett hit, a gyógyulni akarás valóban elevenen ható, gyógyító erő. Tahy Ádám ezzel összefüggésben említett egy fontos mai, hazai vizsgálati adatot, amely szerint a depresszió miatt ötször több felnőtt férfi hal meg különböző betegségekben azokhoz képest, akik ettől az örökös szorongató érzéstől mentesek.

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az a fölismerés, miszerint az életmód megváltoztatásával szinte teljesen megelőzhetők, meglétük esetén pedig akár vissza is fordíthatók a szív- és érrendszeri megbetegedések. E változtatás jegyében született meg az amerikai Ornish orvosprofesszor módszere, amelyet – hazánkban elsőként – a Quintess Szívbarát Klub állít „hadrendjébe”.

További érdekes témákról olvashat a Szabad Föld e heti, 43. számának Családi Kör magazinjában!