A százéveseké lesz a világ!

A probléma egyszerű: Nagy-Britanniában minden száz újszülött csecsemő fele számíthat arra, hogy megéri a száz éves életkort. Növekszik az életszínvonal, fejlődik az orvostudomány, egyre tudatosabban élünk és eszünk. A baj csak az, hogy a testünk alkatrészei a régi ütemben használódnak el, kopnak a csípőízületek, elhasználódik a szívbillentyű, ritkul a csont, nehezen hajlik a térd – és így tovább. Ma már azonban létezik a technika, a technológia – és a modern anyag: ha valami elromlott, akkor cseréljük ki!

A Leeds Egyetem jelszava az, hogy „ötven év után éljünk újabb aktív ötven évet“. Ehhez persze tartós implantátumok, az érintett ember saját szöveteiből készült „sejtbankok”, a kilökődés veszélyét is megelőző szervek, bőrszövetek – no és kobalt-króm ötvözetek kellenek. A Leeds Egyetemen már készült olyan csípőprotézis, amely nem a szokásos húsz évig működik, hanem életfogytiglan. A különleges fémötvözetbe egy még különlegesebb kerámia-labdát (golyót) helyeznek – és az ötven éves páciens minden különösebb erőfeszítés nélkül megteheti azt a százmillió lépést, amelyet száz éves koráig még alighanem meg fog tenni.

Az egyetem tudósai egyedülálló technikát dolgoztak ki arra, hogy az emberi test maga dolgozza ki saját sejtjeiből a részleteket, mégpedig a kilökődés legkisebb veszélye nélkül. Sikerült nekik olyan szívbillentyűket kidolgozniuk, amelyek tökéltesen helyettesítik az eredetit. Kell hozzá egy bármilyen donor – ez lehet ember vagy például egy disznó – szívének billentyűje, amelynek sejtjeit „gyengéden“ lebontja az enzimekből, oldószerekből álló egyedi koktél. Az így megtisztított billentyűt beültetik a páciens szervezetébe – nincs kilökődésveszély –, s ekkor a befogadó szervezet veszi át az irányító szerepet: a billentyű körül kiépíti saját sejtjeit. A módszert állatokon és 40 betegen már sikeresen kipróbálták Brazíliában (vajon miért ott?).

Egyszóval aki betöltötte az 50 éves életkort, és idejében gondolt a következő 50 évre, az boldog és minden tekintetben aktív újabb fél évszázados korszak elé nézhet. A Leeds Egyetem módszere azt is jelenti, hogy mindegy, ki a donor, nem kell létfontosságú élettani adatokban egyeznie a befogadó szervezetével, mert az a bizonyos enzim-koktél előbb semlegesíti az átültetendő szervet, amelyet végül a befogadó szervezet sejtjei népesítenek be. Még pár év(tized) és kamaszos százévesek ringatják króm-kobalt csípőiket.