Dr. Funk Sándor: a magyarok hajlamosak a függőségre

– Mikor válik valaki netfüggővé?
– Ez egy cselekvési függőség, kóros állapot, ami akkor válik problémává, ha a normális életvitellel nem egyeztethető össze. Ha az illető elhanyagolja saját magát, nem fordít kellő időt a személyi higiénére, az étkezésre, s elhanyagolja a személyi kapcsolatait is.

– Mennyire jellemző itthon ez a jelenség?
– Nem sok ilyen esetről tudunk, de ennek hátterében leginkább az áll, hogy a net „házhoz jön”, ellentétben mondjuk a lóversenyekkel, ahol kinn kell lenni. Itt nem feltűnő, hogyha valaki a normálisnál többet ül a számítógép előtt. Nagyon ritka az, hogy valakit direkt ide hoznak, hogy ilyen függőségben szenved.

– Melyik korosztály a legveszélyeztetettebb?
– Ez kizárólag a fiataloknál jelenthet problémát, de mondjuk, maximum 40 éves korig. Aki ilyen korban ebbe belemegy, annak feltehetően már korábban sem volt normális életvitele. A fiatalok között is leginkább a huszonévesek, vagy esetleg a magányos harmincasok körében fordulhat elő.

– Milyen lehetőségek vannak ezeknek a betegeknek a kezelésére?
– Az addiktológiai és pszicihiátriai osztályok, rendelők vállalják a betegeket, de miután a kezelés ebben az esetben sokkal enyhébb, mint mondjuk a drogfüggőknél, nincs szükség kórházi befekvésre. Így a legtöbbször az egyéni vagy a csoportos pszichoterápia jelentheti a megoldást, gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.

– Külföldön egyre több cyber-függőséget kezelő klinika megnyitásáról hallani, ahol olykor igen borsos áron kezelik a pácienseket. Mit tudnak ezek az intézmények?
– Egy kezelés mindig két részre oszlik. Az egyik a szakmai tudásból származó tényleges kezelés, a másik maga az elhelyezés és az ahhoz tartozó luxus kiegészítők, amik igencsak meg tudják növelni a költségeket. Ezért ezek a magánklinikák nem csinálnak semmi különlegeset, csak hajkurásszák a szponzori és egyéb pénzeket. Ezzel szemben Magyarországon a szakmai színvonal magas, csak kevés orvos van, akik nagyon elfoglaltak, ez a függőség viszont igencsak időigényes és ez jelenti a problémát.

– A cyber-függőség esetében milyenek lehetnek az elvonási tünetek?
– Az, hogy ki-ki milyen módon reagál a megvonásra, az alapszemélyiségétől függ. Reagálhat valaki agresszíven, de ha az osztályon elkezd törni-zúzni, az nagyon csúnya elhanyagoltságra mutat, s azt jelenti, hogy az illető nem kapott megfelelő gyógyszerezést. Másik esetben az beteg teljesen magába roskad és elveszti minden életkedvét, ez az inkább elképzelhető variáció.

– A magyarok általánosságban mennyire hajlamosak a függőségekre?
– A magyarok sajnos nagyon hajlamosak mindenféle függőségre, elsősorban a dohányzásra, az alkoholra és a drogokra. De ami társadalmi szinten igazán veszélyes, az a játékszenvedély. Statisztikai adatot róluk nagyon nehéz találni, leginkább azért, mert a legtöbbjüknek nincs betegség-belátása és nem mennek el a kórházba, hogy kezeltessék magukat, hanem legjobb esetben is csak házi módszerekkel próbálnak kilábalni belőle.

– Korábban többször lehetett hallani arról, hogy különböző emberjogi szervezetek kifogásolták az addiktológiai osztályok működését. Történnek ilyenek mostanában is?
– Mostanában nem zargatnak minket e szervezetek. Mondjuk, az Állampolgári Bizottság és a szcientológia elérte, hogy bezárták például a Lipótot. Azért csinálják mindezt, mert az az elképzelésük, hogy majd ők kezelnek mindenféle pszichés rendellenességet – de hát erre egyrészt képtelenek, másrészt az emberek nem is bíznak bennük, harmadrészt pedig meg kell fizetni az „árát".

– Miért szorul ennyire háttérbe a pszichiátria a prioritások sorában?
– Ha ágymegszűntetési kampány van, akkor azt mindig a pszichiátriával kezdik. Ma már alig tudjuk lefektetni a betegeket. Míg keleten ezek nem kellenek, addig a fejlett nyugati országokban mindenhol óriási jelentőségük van. Nálunk minden rendszer gyűlöli a pszichiátereket, ugyanis ők azok, akik mindenkiről tudnak valamit, nevezetesen azt, hogy milyen a pszichéje. Ez pedig elviselhetetlen minden hatalom számára.