Meztelenség a családban

A negyvenes éveinek elején járó anya és apa kislányukat aprócska korától ahhoz szoktatták, hogy kiságyából bármikor átsétálhatott a szülei paplanja alá. A kicsi legnagyobb boldogsága az volt, amikor édesapja a hátát simogatta, édesanyja pedig a kezét fogta és mesélt. Ebben a békés és varázslatos idillbe hamar beleszokott a leányka, akit aztán még második osztályos korában, sem lehetett átirányítani immár vadonatúj heverőjére. Semmilyen praktika nem segített. Nem is értette a gyermek, miért is kellene neki külön aludnia, amikor a szülei addig úgy örültek a közelségének. Csakhogy a felnőttek szerettek volna néha meztelenül aludni intim „fészkükben”. De a szemfüles kislány minden mozdulatra, halk suttogásra felébredt, s le is hurrogta fickándozó szüleit, akik kesernyésen fordítottak hátat egymásnak. Szakember segítségét kérték, de a gyerek kérlelhetetlen maradt. Végül az apa költözött át a gyermekszobába, mert időközben hármasban már kinőtték a kétszemélyes franciaágyat. Nem tudni, meddig bírja még ki a házasság ezt a nem akrámilyen erőpróbát.

Ilyesfajta csapdába sokan belesétálnak, gondolván, hogy a gyerekek szexuális érdeklődése a serdülőkorban kezdődik. De ez nem így van. Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus a „Szülők könyve” című munkájában három alapkérdést és szabályt ajánl a figyelmünkbe:

Az első és leglényegesebb, hogy legyen bátorságunk a szexualitást érintő kérdésekről beszélgetni a csemeténkkel. Gyermekünkben törést idézhet elő, ha azt érzi, mellébeszélünk, hamisságot mondunk, s a felnőtt válaszát különös titok lengi be. Gondoljunk csak bele! Miért ne tudhatná gyermekünk, hogyan születik a baba, s hogyan kerülnek a parányi szeretet-sejtecskék a mama „hasába”?

A második szabály: mindezt csak akkor hozzuk szóba, ha a gyerek érdeklődik és kérdez.. Természetesen a szülő és csemetéje között olyan jó kapcsolatnak kell lennie, hogy a gyerek bármikor feltehesse azokat a bizonyos kényes kérdéseket.

A harmadik szabály: olyan választ kell adnunk az akár bizarr kérdésre is, amit a gyerek megért, s minden részletében igaz. Négy-öt éves korban az apu és az anyu szeretet-sejtecskéinek összetalálkozásáról elég, ha a csók szintjén teszünk említést. Ha pedig a nemi szerv kerül szóba – ennek minden családban megvan a sajátos elnevezése -, nem kell titkolnunk, hogy annak két funkciója is van. Azt se hallgassuk el, hogyan jön világra a kisded, semmiképpen ne riogassuk a gyereket a hasfelvágás rémes történetével.

A gyermek a szexualitással, nemiséggel kapcsolatos kérdései közt nem csak a saját testére lesz kíváncsi, hanem az ellenkező nemére is. A szakember helytelennek tartja, ha a gyermeknek butaságot mondanak a szülei, vagy zavarukban másra terelik a szót. Kíváncsiságát ezzel csak fokozzák, a gólyamese ostobaságát pedig úgy sem hiszi el. Ha nem vagyunk őszinték, vagy butasággal tömjük a fejét, összezavarhatjuk és örök életére gátlásossá tehetjük.

Legyünk-e meztelenül a gyerek előtt?
Balla Hajnalka szakpszichológus erről azt mondja:
– Egy 4-5 éves gyermek számára már kimondottan káros lehet, ha a meztelen szüleihez bújik – például a kisfiú a ruhátlan anyához, vagy a kislány a meztelen apához. Ha ez előfordul, el kell tolni a gyereket, vagy egyszerűen megelőzni az ilyen helyzeteket. Veszélyes a nudizmus, az otthoni rendszeres meztelenkedés, mert ez túlszexualizálhatja a kisgyereket, későbbi nemi identitását is megzavarhatja. Esetleg sokkal hamarabb fedezi fel a nemi szervét, mint kellene, s túl korán kezd el azzal foglalkozni. Idejében ki kell alakítani a külön alvás szokását – ámbár a kivételes, együttalvós napok semmit nem ronthatnak el, ha a gyerek képes újra egymaga aludni.

Már az óvodásokkal sem ajánlatos anyaszült meztelenül együtt lubickolni a kádban, ami egyébként nem is egészséges. Ha mégis szeretnénk alkalmanként színesíteni az esti fürdésen, a felnőtt előtte mindig zuhanyozzon le, s legyen rajta fürdőruha. Ebben semmi álszemérem nincs.

Ki fürdesse a gyereket?
Vannak bizonyos határok az apa-lánya és az anya-fia kapcsolatban a mosdatásnál, fürdetésnél, testi érintésnél. A kényesebb testrészeket bízzuk az azonos nemű szülőre, illetve tanítsuk meg gyermekünknek,, hogyan kell ezt önállóan elvégeznie.

A cseperedő gyermek, a serdülő, ha túlfűtött szexuális környezetben él, vagy túl sokszor látja meztelenül a szüleit, akkor egész életében megmaradhat egyfajta gyermekded szexuális szinten. A lány mindig csak csábít, kelleti magát a fiúk előtt, de sosem jut el a szerelmi beteljesülésig. Sőt, az is gyakori „mellékhatás”, hogy felnőttkorában teljesen elutasítja a szexualitást. A fiúk esetében pedig még nagyobb káosz alakul ki, s az is előfordulhat, hogy képtelen lesz a párkapcsolatra, mert az anyját keresi majd minden nőben.