Zalatnai Brigitta: Az önismeretet tanulni kell!

– A teremtő önismeret című könyv olyan kérdéseket boncolgat, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán teszünk fel magunknak. Miért tartottad fontosnak, hogy erről a témáról könyv szülessen?
– Azt tapasztalom, hogy sokan körülöttünk félnek magukba nézni. Félnek vállalni a hibáikat, a rossz döntéseiket, mert azt hiszik, ha szembesítik magukat a gyengeségeikkel, akkor nem fogják őket szeretni vagy értékelni. Pedig ez éppen fordítva van: minél mélyebbre ásunk a lelkünkben, minél inkább megértjük saját magunkat, annál inkább a helyére kerül minden körülöttünk. A kapott sebeink csak a felszínen léteznek, igazán mélyen nem sérülhetünk. Sebezhetetlenség az állandó sebek ellenére – a mondás is így tartja. Ha pedig így van, akkor nem kellene félnünk attól, hogy mit találunk legbelül. Az emberi kapcsolatok arra is szolgálnak – sok más mellett –, hogy tükröt tartsunk egymásnak. Gondoljuk meg: óriási lehetőség az életünkben a másik ember, a szülők, a család, a barátok vagy a munkatársak. Figyelmeztetnek a hibáinkra, időnként elgondolkodtatnak minket. Csak rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e magunkat ebben a tükörben vagy sem. Ehelyett legtöbbször mit teszünk? Kifelé mutogatunk, és mindig másban keressük a hibát saját magunk helyett.

– Ezt az utat bejárni neked sem volt könnyű. Mikor jött el az a pont az életedben, amikor úgy érezted, érdemes egy kicsit befelé fordulni, a saját lelkeddel is foglalkozni?
– Amikor megszületett a kisfiam. Harminchárom éves voltam, és bár már elindultam egy bizonyos önismereti úton, ez volt az igazi vízválasztó. Addig nem is nagyon volt időm önmagammal foglalkozni: több helyen dolgoztam egyszerre, aktív életet éltem, lefoglalt az állandó nyüzsgés. A terhesség és az anyaság azonban megváltoztatott mindent. Akkor kezdtem el mélyebben is megismerni magamat, rájönni az összefüggésekre, megérteni a kudarcokat, csalódásokat. Úgy vélem, a lélek a motorja mindennek. Ez adja az energiát, ez éltet minket. Lehet bármilyen sikeres életünk, kiváló munkánk vagy csodálatos családunk, ha nem foglalkozunk a lelkünkkel eleget, boldogtalanok maradunk. Ennek a tipikus példája, amikor házaspárok több évtizednyi együtt töltött idő után válnak el. Felépítették a házat, felnevelték a gyerekeket, s amikor újra ketten maradnak, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egymással. Egy nő nagyon egyedül tud maradni önmagával, ha nem teszi rendbe a dolgokat a lelkében, ha nem lel rá a saját útjára. Ilyenkor csak a pótcselekvés marad: a veszekedés, az állandó hibakeresés a másikban, végső esetben pedig a válás. S ha még ez sem elég figyelmeztetés, akkor megjelennek a betegségek, mert a szervezet kíméletlenül jelez, ha rossz úton járunk.

– Azt is mondtad egyszer, hogy mindig ott és azzal kell boldognak lennünk, akivel éppen vagyunk, nem lehet mindig a holnapra várni.
– Igen, mert hajlamosak vagyunk elodázni mindent. Hányszor mondogatjuk, hogy majd egyszer megtesszük azokat a dolgokat, amelyekre régóta vágyunk. Aztán olyan sokáig várunk a holnapra, hogy amikor a halálos ágyunkon majd visszanézünk az életünkre, csak azt látjuk, hogy folyamatosan mentek el mellettünk a lehetőségek, és nem éltünk velük. Pedig az élet pillanatokból áll, a lehetőség pedig ott van mindenben, csak nem vesszük észre. Ezért is kell boldognak lennünk azzal, akivel éppen vagyunk: egy kávéházban, a munkahelyen, a családban vagy ahol az útjaink keresztezik egymást. Ez nem megy nyitottság nélkül, ugyanakkor bátorság is kell ahhoz, hogy amikor viszont szükséges, újra és újra önmagunkba tudjunk nézni. Mert fel kell tennünk időnként a kényes kérdéseket: miért kaptunk a sorstól egy újabb pofont vagy miért bántottuk meg a másikat, esetleg ok nélkül.

– Láthatóan most békében vagy önmagaddal. Készülsz a második könyvedre, amely a Teremtő önismeret folytatása lesz, és folyamatosan forgatsz, illetve műsort vezetsz az m1-en. A csatorna egyik legnépszerűbb műsora, a Főtér, immár tízéves lesz.
– A Főtér 2000-ben indult, én hat éve csatlakoztam ehhez a nagyszerű csapathoz. Mivel egy-egy településen öt napig forgatunk, ilyenkor a teljes, hétfős stáb leköltözik egy panzióba vagy apartmanba, mintha egy nagy család lennénk. Ez lehetővé teszi, hogy egy kicsit együtt éljünk a helyiekkel, jobban betekinthessünk a mindennapokba. A szerkesztő már a forgatást megelőző héten terepszemlét tart, megnézi a helyszíneket, kikérdezi az ott élőket, de az önkormányzatok sajtóosztályai vagy a Tourinform irodák is nagy segítséget nyújtanak. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy hiteles képet nyújthassunk egy településről vagy tájegységről. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a mai napig élvezzük a műsorkészítést. Van, amikor nézők írnak nekünk, hogy bár évtizedek óta egy adott településen élnek, a mi műsorunk mégis újdonsággal tudott szolgálni számukra. Persze tíz év alatt már keresztül-kasul bejártuk ezt a gyönyörű országot, de mivel az évek során minden épül, változik, érdemes visszatérni és újra felfedezni a már bemutatott helyeket is. A másik két műsort is nagyon szeretem: az Egészség ABC tavaly indult, eleinte kéthetente, ősztől már heti rendszerességgel jelentkezik. A műsorban nagyon sok olyan embert mutatunk be, akik hittel, kitartással legyőztek súlyos betegségeket, ezért példát mutathatnak másoknak. Az Árak és energia pedig szintén közel áll a szívemhez, hiszen környezetvédelemmel, megújuló energiaforrásokkal foglalkozik.

– Mindemellett pedig nem csak a lelki, de a testi egyensúlyra is odafigyelsz, például jógázni jársz.
– A szülés után kezdtem el a power jógát. Eleinte csak hébe-hóba látogattam a foglalkozásokat, néhány éve azonban már rendszeresen űzöm, sőt, szinte kihagyhatatlan az életemből. Persze korábban is sportoltam, bicikliztem és úsztam. Meditálni is szoktam, ma már eljutottam arra a szintre, hogy akár 5-10 perc is elég ahhoz, hogy az engem ért káros hatásoktól megszabaduljak, a feszültségek feloldódjanak. Az étkezésre is odafigyelek, de nem vagyok biomegszállott, inkább csak megválogatom, hogy mit eszem. Húst például keveset, és abból is inkább csak halat vagy csirkét, de ha megkívánom a csípős kolbászt, akkor azt eszem. Persze táplálkozhatunk egészségesen vagy sportolhatunk, de ha igazán harmonikus életet akarunk élni, akkor úgy hiszem, jól kell tudnunk használni a lélek energiáját. Ezzel ugyanis a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetet is a magunk javára tudjuk fordítani.

Fotó: MTV

Forrás: Diéta és Fitnesz