Gondolatok az idősödés fenntartható egészségéről

A bajokkal, problémákkal szembeni tűrőképességgel, elérhető orvosi, egészségügyi biztonsággal, kihasználás és bűnözés elleni jogvédelemmel, családi, baráti kapcsolatokkal, alkotó tevékenységgel, megbecsültségben. Annak tudatával, hogy számítanak rá, és ő is számíthat embertársaira.

Szüksége van a bizalomra, őszinteségre, támaszra, és hogy ő is támaszt nyújthat másoknak. Vágyik a megértésre, szeretetre, elismerésre és törődésre. Tájékoztatásra és tájékozódásra számít, azzal a természetes igénnyel, része egy közösségnek, melyben kifejezheti, és megmutathatja magát anélkül, hogy gyengeségeit, hátrányait kinevetnék, kigúnyolnák, és ily módon kirekesztenék.

Társas életében felebarátságot szeretne: ő adja a fele-barátságot, és a társ viszonozza a másik felét. Nem a problémamentességre, nem is a gondtalanságra, nem is a terhelés nélküliségre vágyik, hanem arra, hogy személyesen élhessen, élete végéig tanulhasson, újra és újra képezhesse magát, megtanulhassa magát és tanult ismereteit, tapasztalatait, élményeit át is adhassa másoknak, fiatalabbaknak és időseknek egyaránt. Edzettségre és tűrőképességre van szüksége, hogy ne csak statisztikai szám legyen, besorolt egység, normatíva, és ne csak eltartott a személy bizonyos listákon, púp és nyűg családjának, környezetének, társadalmának.

Legyen befogadott, elfogadott és személyre szabott, még ha bajaival, gondjaival és fogyatkozásaival segítségre, törődésre is szorul. Érezni szeretné, hogy személyes életének értelme van, hogy a fiatalabbakkal együtt sokszínű közösséget képez, hogy az alapvető különbség annyi, hogy ő már volt fiatalabb, míg a fiatal még nem volt idős.

Ugyanakkor átélheti a felelősségét is, hogy rossz és jó tapasztalatai hatására, vagy akár életcsapásai miatt miként viszonyul embertársaihoz. Agresszív, kirekesztő, minősítgető, lekezelő, cinikus, önző, kapzsi és irigy, no meg piszkálódó magatartás hibákat sohasem késő korrigálni.

A szegénység szerénységre is tanít, a gazdagság nagyképűségre, lelketlenségre és érzelmi satnyulásra, nem utolsó sorban örömtelenségre hajlamosíthat. A jellem megnevelése, még ha sokan cáfolják is, élethosszig lehetséges. Merjünk hinni, remélni és becsületesek lenni, merjünk hívők és öntudatosak lenni, merjünk ellenállni a sokféle ostobaságnak. Legyünk önmagunk és mégis társak a sorsközösségben.

Prof. Dr. Iván László