Az a baj, hogy nem elég betegek?

Csanádapácán százhét főből tizenhetet talált jogosultnak a fejlesztő munkára az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet – két évvel korábban még mind a százhétnek megadta a szükséges minősítést, méghozzá öt évre. Az új vizsgálatot egy szeptemberi kormányrendelet írta elő. A szociális intézményekben nappali ellátásban részesülők számára állt fenn az a lehetőség, hogy fejlesztő munkában vegyenek részt, és ezért kapjanak havi negyven-ötvenezer forint körüli összeget. Békés megyében több település kapott a lehetőségen, és a jellemzően 40-67%-os munkaképtelenek jutottak így némi jövedelemhez. Szeptemberben született egy kormányrendelet, hogy az eddig normatív alapon járó támogatásra pályázni kell, és az intézményi ellátásban részt vevőket újra minősíti az ORSZI.

– Nyáron zajlott egy vizsgálat nálunk – mondja Fodor József, Csanádapáca polgármestere –, amely semmi különösebb kivetnivalót nem talált a működésünkben vagy a szakmai programunkban. Amikor pályáztunk, ugyanez a hivatal decemberben azt válaszolta, hogy a szociális foglalkoztatás törvény szerinti céljai nem érvényesülnek, ezért nem kapunk támogatást.

A Békés megyei kis önkormányzatok nincsenek irigylésre méltó helyzetben, a jelentős munkanélküliséggel olyan módszerekkel szállnak szembe, amikkel éppen tudnak. Miután 2005-től a szociális törvény lehetővé tette, az önkormányzatok létrehozták a szociális foglalkoztatókat. Szerintük ez mindenben megfelelt a törvényeknek, a tartósan munkanélküli, 40-50%-ban munkaképtelen embereket felkészítette a munka világára. A hatóságok azonban utólag azzal érvelnek, hogy a rendszer nem arra lett kitalálva, hogy az önkormányzatok minden csökkent munkaképességűt benyomjanak az intézményi ellátásba. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy 2005-től 2009 végéig mindez miért nem szúrta senkinek a szemét.

– Negyvenhat százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg az orvos – mondja Hovorka Jánosné. – Korábban napszámba jártam, komoly műtétem volt, két fiamat még nevelnem kell a férjemmel. Huszonhét és fél ezer forint segélyt kapok, eddig ehhez tudtam keresni negyven-ötvenezer forintot, ami a számlákra nagyjából elég volt. Hogy ezután mi lesz, el sem tudom képzelni.

Fodor József és a többi elutasított polgármester nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy a jobboldali települések szociális intézményeit szórták ki a pályázat első körében – amin állítólag a „bennfentesek” el sem indultak, hiszen a bennmaradó összeget újra meg kell pályáztatni, most már az első körben elbukottak kizárásával. A kárvallottak több demonstrációt is tartottak, végső elkeseredésükben le akarták zárni a battonyai határátkelőt, de erre a rendőrség nem adott engedélyt. Az egyik demonstráción felolvasták Herczog Lászlónak, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának a levelét. Ennek lényege, hogy az intézményi foglalkoztatás azokat illeti, akik intézményi ellátás nélkül életvitelükben akadályozottak, és speciális fejlesztésre szorulnak ahhoz, hogy dolgozhassanak. Annak, aki egyébként intézeti ellátásra nem szorul, nem ebben a rendszerben, hanem az úgynevezett védett foglalkoztatás rendszerében jut hely. „Az intézményen belüli foglalkoztatás célcsoportja nem ezen ellátotti kör” – írta Herczog.

A kérdés csak az, hogy akkor éveken keresztül miért folyósítottak normatív támogatást ezeknek a foglalkoztatóknak?