Ha gyöngül a ketyegő...

Rendszerint lassan, mondhatni alattomosan alakulnak ki a szívbetegség tünetei, és csak fokozatosan súlyosbodnak. Ha a szokványos lépcsőn járás vagy egy kis gyors mozgás, futás után is kapkodni kell a levegőt, az már a szívelégtelenség jele. Ha pedig a nehézlégzés, a fulladás már a mindennapi öltözködés során is jelentkezik, a betegség sajnos már előrehaladottabb. A gyorsabb kifáradás, a fizikai teljesítőképesség csökkenése szintén tipikus tünet: az elégtelen szívműködés miatt a szükségesnél kevesebb vér, s ezzel kevesebb oxigén jut a működő izmokhoz. Ha pedig az agy vérellátása szenved hiányt, az levertségben, csökkent szellemi teljesítőképességben, zavartságban nyilvánul meg.

A vizenyő vagy ödéma képződése a szívgyöngeség látványos jele, amely kezdetben a bokatájékon, majd a lábszáron mutatkozik. Oka, hogy az elégtelen szívműködés miatt a folyadék nem „dolgozódik ki” a szervezetből, hanem – a vénás rendszerben megnövekedett nyomás hatására – kipréselődik a szövetek közé. Emiatt duzzadhat meg a máj is, de a testfolyadék fölszaporodhat a hasüregben is. (A máj pangása, duzzadása fájdalmat is okozhat a jobb bordaív alatt.) De ugyanezért folyadék kerülhet a tüdőszövetek közé is, és súlyos nehézlégzéssel járó tüdőödéma jöhet létre. A csökkenő étvágy, az étkezés után jelentkező hasi fájdalmak, a puffadás szintén a szívelégtelenség megnyilvánulásai. Mint ahogy az is, ha a nappali vizeletürítés csökken, az éjszakai pedig fokozódik (elérve a 4-5 alkalmat is). A rendellenes szívműködés bizonyos tüneteiről maga a szerv ad jelzéseket: a szapora szívverés, a ritmuszavarok, a szívtáji nyomás, szorítás igen egyértelmű jelek; ez utóbbit az elégtelen koszorúér-keringés, a szívizom oxigénhiánya váltja ki.

Napjaink orvosi műszereivel a szívnek és környezetének úgyszólván minden porcikája láthatóvá tehető, és a támogató vizsgálatokkal együtt szinte tökéletes szívállapot-fölmérés (szívképelemzés) valósítható meg. De nemcsak a műszerpark korszerű, a szívelégtelenség kezelése is óriási fejlődésen ment át az utóbbi három évtizedben. A korszerű gyógyszerek (a szívműködést javító ACE-gátlók), a sebészeti beavatkozások (az érszűkületet megszüntető bypassműtétek) és az eszközös kezelések (szívritmus-szabályozók) mind-mind a gyógyulás eszközei. S noha a szívelégtelenséget véglegesen megszüntetni sokszor nem sikerül, azonban a beteg állapota tartósan javítható, az idejében kezdett kezeléssel a betegség súlyosbodása hosszabb időre megállítható.