A gyermekáldás titkai

Milyen megoldások lehetségesek? – erről beszélgettünk dr. Urbancsek János professzorral, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályának vezetőjével.

– Milyen mértékű probléma napjainkban a meddőség Magyarországon? Hol állunk nemzetközi összehasonlításban?
– Konkrét adatok nem állnak rendelkezésünkre. A párkapcsolatok 15-20 százaléka tekinthető meddőnek, és ez megfelel a fejlett ipari országoknál előforduló meddőség gyakoriságának. Annyi bizonyos, hogy az andrológiai meddőségek száma nőtt az utóbbi időben. Magyarországon várható a meddőség számának további növekedése, mert jellemző, hogy egyre későbbi életkorban várható a gyermekvállalás. Ez magával vonja, hogy amely párok 35 éves kor felett szeretnének gyermeket, már nem biztos, hogy ez spontán sikerül. A nők a karriert részesítik előnyben, és ennek következtében később gondolnak a gyermekvállalásra, amikor a biológiai óra lehet, hogy már megállt, vagy legalábbis lelassult.

– Mi lehet az oka annak, hogy a jóléti társadalmakban a meddőség súlyos társadalmi probléma, míg a fejlődő országokban ez ismeretlen gond? A meddőség előfordulása egyenesen arányos a jóléttel?
– Míg a fejlett országokban a későbbi gyermekvállalás, addig a fejlődő országokban inkább petevezetéknek a kismedencei fertőzések talaján kialakuló lezáródása nehezíti a teherbeesést. Valaki élhet jólétben, s az eszében tartja, hogy a petefészek működése véges, és még a 30-as éveiben gondol a gyermekvállalásra. Nem hiszem, hogy a jólét kapcsolatba hozható a meddőségi problémával. Nyilvánvalóan a rosszabb szociális körülmények között élők esetében a fertőzésekre való hajlam nagyobb és a kismedencei fertőzések, előfordulása gyakoribb, s itt is más az ok. Ha valaki jólétben él és éppen emiatt nem gondol arra, hogy a petefészek működése véges, és későn jelentkezik, akkor szintén meddőségi problémába csúszhat bele.

– Milyen gyakorlati fajtái vannak az asszisztált reprodukciónak, és hogyan zajlanak?
– Asszisztált reprodukciónak nevezzük mindazon kezeléseket, amelyeknek a célja, hogy a valamilyen oknál fogva zavart szenvedett a reproduktív működést helyreállítsa. Lényegében tehát az ivarsejtek találkozásának megfelelő biztosítása. Ennek megfelelően több lehetséges formája is van az egyszerűtől a bonyolultig. Az egyszerűn értem a tanácsadást, amikor a betegnek megmondjuk, milyen, a gyógyszertárakban kapható vizeletteszt segítségével állapíthatja meg, hogy az ovulációja mikorra várható, amivel a házastársi együttlét optimális időpontját meghatározhatja, s ennek segítségével hogyan juthat terhességhez. Ha kiderül, hogy a petefészek működésével van valami probléma – hormonális vagy funkcionális petefészek-működési zavar –, ami lehet akár a központi idegrendszerből kiinduló probléma, akkor a petefészek stimulációval érhetünk el eredményt, s ez is asszisztált reprodukciós eljárás. Ovulációt, vagyis tüszőérést biztosítunk a pár hölgytagjának. Probléma lehet az is, hogy az andrológiai rész zavart, a férfi sperma képe eltér a normálistól, gondolok itt a hímivarsejtek számbeli, mozgásbeli, alaki eltéréseire. Ebben az esetben egyszerű módszerként az ondófelhelyezés mint kezelés jöhet szóba. Amikor súlyos andrológiai rendellenesség áll fenn, akkor beszélhetünk a bonyolult módszerről: a szervezeten kívüli megtermékenyítésről. Erre kell gondolnunk akkor is, amikor a petevezeték elzártsága vagy a hiánya az oka a meddőségnek. Ezek a kezelések a fő irányai, de meg kell említeni, hogy asszisztált reprodukció az is, amikor valakinek van egy myomája (a méh jóindulatú daganata), vagy a méhüreg deformitásáról van szó, ami az embrió beágyazódását akadályozza. Ezek műtéti megoldása is tágabb értelemben az asszisztált reprodukcióhoz tartozik.

– Milyen a kezelések eredményessége?
– Bármely asszisztált reprodukciós kezelést is vesszük, gyakorlatilag az eredményesség nagyon hasonló, vagyis 25-30 százalékos. Ez az eredmény nagyon jó, ha van egy egészséges házaspár és rendszeres, fogamzásgátlástól mentes házaséletet élnek. Annak az esélye, hogy abból terhesség létrejöjjön, szintén 25-30 százalék. Amikor asszisztált reprodukciót végzünk, akkor egy olyan meddő párt hozunk erre a természetes teherbeesési esélyre, amely valamilyen zavar miatt nem adott: például a petevezeték lezáródott, vagy extrém rossz minőségű spermaképpel állunk szemben. Ha e faktorokat, amelyek 0 százalékhoz vezetnek, mi megjavítjuk, akkor felhozzuk a párt arra a természetes teherbeesési esélyre, ami 25-30 százalékos.

– Ismerünk több olyan esetet, amikor a pár egyik tagjánál sem találnak organikus problémát, mégis sikertelen volt a reprodukció természetes és asszisztált úton is. Lelki eredetű oka is lehet ennek?
– Szerintem a pszichés eredetű ok a meddőségi esetek 20-30 százalékban csak kiegészítő szerepet játszik a probléma kialakulásában. Az kétségtelen, hogy a pszichének nagy szerepe van akár a meddőség kialakulásában, vagy akár az asszisztált reprodukciós kezelés eredményességében. A stressz súlyos esetben vezethet a gyermekáldás elmaradásához, a kezelés eredményességének rontásához. Gyakran találkozunk azzal, hogy a beteg az első találkozás, vagy már a várakozás ideje alatt úgy érzi, hogy a gondot levette a válláról, átadta egy intézménynek, és a stresszt levetkőzve, már az első vizsgálat után teherbe esik, vagy a kivizsgálás alatt, ami egy-két hónapig tarthat. Ez jó példa arra, hogy a pszichének van szerepe a meddőség kialakulásában. Nyilvánvalóan kell keresni szervi, illetve egyéb okot is.

A stressz a központi idegrendszeren keresztül hat. Ahhoz, hogy a petefészek normálisan működjön és havonta egy tüsző kiválasztódjon, s ebből egy tüsző megérjen, majd a petekilökődés megtörténjen, az kell, hogy a központi idegrendszerben az agyalapi mirigyből egy bizonyos hormon, a gonadotrop – tüszőérést serkentő – hormon megfelelő pulzációs módon, óránként-másfél óránként kerüljön a szervezetbe. Létezik a petefészek–agyalapi mirigy–hypothalamus agykérgi tengely, aminek hibátlan működése kell ahhoz, hogy a normális peteérés megtörténjen. Ha ez a stressz által gátlás alatt áll, a folyamat nem következik be. Nemcsak pszichés, hanem fizikai megterhelés is vezethet meddőséghez. Az extrém sportot űző atlétanőknél a teljesen rendszertelen vérzésének hátterében a különleges megterhelés, hormonális funkciózavar áll.

– Gondoltak-e arra, hogy előzetesen felkészítsék a párokat a stresszmentességre?
– Vannak ilyen központok, ahol pszichológusok foglalkoznak a felkészítéssel, a problémák kibeszélésével, ami bizonyos pároknál eredményes lehet – bár hangsúlyozom, hogy csak akkor, ha szervi elváltozás nincs a háttérben.

– Napjainkban súlyos etikai kérdés a maradék ivarsejtek felhasználhatósága. Önnek mi a véleménye erről?
– Ha több petesejtünk van, mindegyik megtermékenyítésre kerül, hogy minél több embriónk legyen ahhoz, hogy a legjobbakat választhassuk ki a beültetéshez. Ha vannak olyan embriók, amelyek nem kerültek beültetésre, de morfológiai sajátosságaik alapján alkalmasak a terhesség létrehozására, akkor ezek fagyaszthatóak, s egy későbbi ciklusban beültethetjük. Tíz embrióból beültetünk kettőt, a maradékból 5-6 alkalmas morfológiailag a fagyasztásra. Amelyek nem alkalmasak, azok megsemmisítésre kerülnek.