Váltson 46-osról 38-as méretre!

Második kisfiam, Botond, 2007 novemberében született. A kórház ajtaján 92 kilóval léptem ki. Akkor persze nem érdekli az embert a súlya, a kinézete, hiszen ott az újszülött, az érzés: már két gyönyörű, egészséges gyermek édesanyja vagyok! (Igaz, rosszul esett, ha a férjem a csinos nőket megnézte…)

Közbeszólt az ételallergia
Aztán Botondkám ételallergiás lett, s elkezdtünk keményen diétázni. Legfőképpen én, hogy ő tudjon szopizni. Mindenre allergiás, amire ember csak lehet. Tejre, tojásra, szójára, tartósítószerre. Így indult el a fogyókúrám 2008. június 14-én. Ekkor kaptam kézhez a doktornőtől azt az étellistát, amelyből válogathattam, hogy továbbra is tudjon szopizni a kisfiam. Hát, hazáig az egész utat végigsírtam. Én, aki csokiimádó, sütifaló, péksütemény-rágcsáló vagyok, hogy tudok szinte mindenről lemondani? Anyósom majonézes krumplijáról és somlóijáról, édesanyám rántott husijáról… Kétségbe voltam esve. Férjem is nagyon sajnált, próbált vigasztalni.

Hazaérve nekiültem az internetnek, átolvastam az ételallergiáról szóló cikkeket, az idevágó honlapokat is megtaláltam. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de oly sokan írtak recepteket és véleményt, hogy kicsit megnyugodtam, nem vagyunk egyedül. Sajnos, egyre több ételallergiás gyerek van, így hát feltuningoltam magam.

Másnap elindultam a bioboltba, segítséget kértem az eladótól, sok jó ötletet adott. Elmondta, hogy a palacsintát vagy a nokedlit ugyanúgy el lehet készíteni tojás nélkül is. Fülig ért a szám. Kérdeztem, mi kell hozzá? Zabpehelyliszt – volt a válasz. Másnap már sütöttem is. Szuper lett! Aztán rizstejet is szereztem, amivel – tej helyett használva –szintén sok minden elkészíthető. Szóval, egy kicsit megkönnyebbültem: van kiút, nincs veszve semmi, sőt még fogyok is.

Egyre könnyebben ment
Napról napra egyre könnyebben tartottam a „diétát”. Miután nem ettem sok fehérjét, egyre jobban kezdtem magam érezni a bőrömben. Bár korábban nagyon sok húst ettem, ekkor már egyre kevésbé kívánta a szervezetem, a szagától is rosszul voltam. Kezdtem átállni a teljes vegetáriánus életmódra. Se tej, se tojás, se hús. Találtam egy szakácsnőt, aki kifejezetten vega ebédet készít, s tőle hordam az ebédünket. Boldog voltam, hogy abszolút egészségesen étkezem, szuperül érzem magam, nem vágyakozom a tömény ételek után. Az ebéd általában árpából, hajdinából, kölesből és egyéb gabonákból állt. Sosem ismertem előtte ezeket, sosem hallottam arról, hogy ilyen finomak lehetneki. Úgy látszik, a szervezetem ezeket az ételeket szereti. És biztos vagyok benne, hogy nekem is volt tejallergiám, bár nem vizsgáltattam ki, de gyanítom, mert világéletemben pattanásos volt az arcom. Még a szülés után is. Ezzel az étrenddel pedig teljesen helyrejött a bőröm. Csupa jó dolog történt velem új életmódomnak, a „diétának” köszönhetően. Így nem is volt nehéz megtartanom – Boti pedig tudott szopizni.

Tizenkét kiló lement
A kisfiam 18 hónapos koráig szopizott , akkorra már csak 80 kiló voltam. Vagyis 12 kiló lement 2009 májusára. Júniusban kicsit elengedtem a gyeplőt, nem tartottam olyan szigorúan a diétát, ettem mindent, amit a diéta során nem: csokit, péksütit... Nagyon nagy lelkiismeret-furdalásom volt. Kerestem egy dietetikust, aki megfékez. Sikerült! Az eredmény egyre látványosabb lett. Kezdtem mind nőiesebb alakot felvenni. Mára már igazi nőnek érzem magam. És ez hihetetlenül jó érzés! Világéletemben kis ducika voltam. Még amikor a férjem megismert, akkor is husika voltam ehhez képest.

Együtt a dietetikussal
A dietetikus minden napra írt nekem étrendet, napi ötszöri étkezéssel, 1200 kcal-val. A mérleg mutatója elindult lefelé, sorban fogytam ki a ruháimból. Szerencse, hogy nyár volt, s így csak ruhát hordtam, nadrágra, pólóra nem költöttem. A 46-os ruhaméretemből mára 38-as lett! Szóval, 2010. januárra elértem a 65 kilót, amiről még álmodni se mertem. Pedig a dietetikus megígérte, hogy leszek én még 65 kiló. Nem akartam elhinni.

Mozgás nélkül nem ment volna
Tavaly augusztus óta kemény edzésekre is járok, ami szintén erősíti a „jól érzem magam a bőrömben” érzést. Mindezt fokozza a sok zöldség és gyümölcs, amit nap mint nap megeszem. Heti egy alkalommal tartok gyümölcsnapot, semmi pénzért sem hagynám ki. Szuperül feltölt, sőt másnap még több energiám van. Megtanultam az egészséges életmódot, már nem cserélném el. A régi kalóriazabálást örökre befejeztem. Persze, néha, heti egyszer belefér a csoki, süti, fagyi. Azért azt sem hagyom ki.

Sose adja fel!
Üzenem minden sorstársamnak, hogy elhatározás kérdése az egész. Tényleg az agyban dől el. Sokan szinte meg sem ismernek, megkérdezik: „Lili, te vagy az?” Hát ennél felemelőbb érzés nincs. Amikor a férfiak is nőként kezelnek és végignéznek – mert most már csinos is vagyok, formás is, nem csak levékonyodtam –, nagyon jól tud esni. Ezek mind előrevisznek, igen, van értelme! Igen, semmiről sem maradok le, ha nem zabálok. Sőt, egészséges maradok, a mozgás feltölt, erőt ad. Hihetetlen, mennyi energiám van!

És a hab a tortán: a kick-box lett a sportom, nagyon élvezem. Kirobbanó energiát ad! Minden edzésen egyre erősebbnek érzem magam. Fogalmam sincs, hogy honnan nyerem ezt a végtelen energiát. Aki rákap a sportolás élményére, nem tud leállni.

A férjem pedig újra szerelmes, hiszen egy új, energikus, vidám nőt kapott a régi morcos helyett. Teljesen más ember lettem.

Köszönöm, hogy leírhattam a történetemet.

Szeretettel: Lili
(a Diéta és Fitnesz magazin olvasója)