Sírni kell

Bár az élővilágban a fájdalom miatt az emlősök is sírnak, valamint szemük is könnyezhet, de az érzelmek hatására kibuggyanó könnycsepp csak az ember sajátja.

Hazai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy könnyes perceink – habár keserűek is – oldják legjobban a feszültségünket. A mélyről feltörő, tisztító sírás megkönnyebbülést hoz a nehéz pillanatokban, amikor dühünk, fájdalmunk, bánatunk kifejezésére nincs más összefoglaló eszközünk.

A szakemberek állítják: a magyarok sokkal kevesebbet sírnak, mint például az amerikaiak. (Hiába, hogy bennünket búskomor, depresszióra hajlamos népként tartanak számon a világban.) A lélekgyógyászok érzelmeink eltitkolását, visszafogottságát úgy magyarázzák: a mai kultúrában a sírás még mindig a gyengeség jele. Müller Péter szavai-val: „Korán ráneveljük a gyermekünket, hogy száraz, kietlen szívvel élje le az életét. Világunk már egész korán hadat üzen minden mélyebb lelki élménynek, örömnek, szeretetnek és boldogságnak.”

Vannak apák, akik arra nevelik a fiukat, hogy szégyen a sírás. Helytelenül teszik, mivel a kisfiúk épp úgy szeretnék „elzokogni” sérelmeiket, mint a kislányok. Amúgy a megnyugtatás, a vigasztalás, a bölcs tanácsadás is a szülő feladata. Senki sem válik ettől anyámasszony katonájává, sokkal inkább nyitott, az érzelmeit bátran megélő felnőtté. Aki nem átallja elsírni magát, ha a sors úgy hozza...