Kórság, nem szépséghiba

Bizonyára a mozgásszegény élet és a fölös kilók is közrejátszanak abban, hogy nemzetközi adatok szerint a felnőttek 17–40 százaléka szenved olyan vénás elégtelenségben, mely már komoly tünetekkel, panaszokkal jár. Ilyenkor esténként ólomsúlyúnak érezzük a lábunkat, és éjszaka görcsölhet is a fájó végtag.

A visszérproblémára nem érdemes hát úgy tekinteni, mint a korral járó szépséghibára vagy kellemetlen családi örökségre. Igaz, a hajlamot örökölhetjük, tehát legyünk még elővigyázatosabbak, ha a felmenőinket is lábfájás kínozta. Megeshet, hogy a bőrön futó kékes erecskék csak a „jéghegy csúcsát” mutatják, ugyanis a mélyben futó vénák károsodtak. S ez akár trombózisveszéllyel is fenyegethet.

A jellemzően a lábon megjelenő értágulatok az esetek nagy többségében egy krónikus betegség első látható jelei. Nem érdemes hát megvárni, amíg állandósodik a végtag gyötrő fájdalma, vagy amíg a bőr elszíneződik. Az időben elkezdett terápia ugyanis megelőzheti vagy lassíthatja a szövődmények, például a nehezen gyógyuló lábszárfekély kialakulását. Ahogy más, észrevétlenül súlyosbodó állapotra is igaz, a halogatás helyett pontos orvosi diagnózisra, majd mihamarabb kezelésre van szükség.

A pácienseknek óvakodniuk kell a forró fürdőktől, a szaunától. A testedzés a legtöbb esetben áldásos hatású, de az sem mindegy, milyen gyakorlatokat választunk. Az angiológus szakorvosnak arra is lesz gondja, hogy speciális értornát ajánljon. A tornaórákról ismert háton fekve biciklizés például kifejezetten ajánlott a visszeres kínok ellen.