Veszélyes túlsúly

Az elhízás napjaink leggyakoribb táplálkozással kapcsolatos kórtani jelensége a fejlett országokban, amely az elmúlt két évtized során gyors ütemben terjedt. A legdrámaibb növekedés Nagy-Britanniában zajlott le, ahol ez idő alatt több mint a kétszeresére emelkedett az e problémával küzdők száma.

Feltételezhető, hogy az elhízás és a túlsúlyosság a genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők összetett kölcsönhatásai fölött gyakorolt ellenőrzés elvesztése következtében alakul ki.

Genetikai tényezők például azok a gének, melyek az energia termelésének, fogyasztásának és szabályozásának biokémiai útvonalaiért felelősek – ezekből szó szerint több ezer létezik.

A környezeti tényezők közé tartoznak az olyan életmódbeli jellemzők, mint az elfogyasztott ételek fajtái és mennyisége, az étkezések időpontja, valamint az, hogy fizikailag mennyire vagyunk aktívak.

Pszichológiai tényezőkként szerepet játszhatnak az étkezési szokásokat befolyásoló negatív érzelmek – unalom, szomorúság, harag –, amelyek gyakran túl- vagy alulfogyasztáshoz vezetnek.

Az elhízás nem csupán felesleges zsírszövetet eredményez. Az elhízott emberek fokozott veszélynek vannak kitéve, ilyenek: a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, bizonyos daganatos kórok.

A nemi hormonális, az ortopédiai problémák, valamint az epekő is olyan egészségügyi jelenségek, melyek összefüggésben állnak az elhízással. Jelentős következmény lehet a mozgásképesség csökkenése, amely tovább nehezíti a testsúly növekedésének megakadályozását. Végül számos pszichológiai és szociális következményt is megemlíthetünk, amelyek növelik az elszigetelődés kockázatát, így a megszokott fizikai és társas tevékenységektől való tartózkodás az újabb súlygyarapodás és a további elszigetelődés ördögi körét hozhatja létre.

Az elhízást egészen a legutóbbi évekig többnyire nem tekintették valódi betegségnek. Az elhízott emberekről azt gondolták, hogy nincs elég akaraterejük vagy önuralmuk. Az orvosok nagy része egészen addignem kezelte őket , míg valamilyen más tünet – magas vérnyomás vagy koleszterinszint, 2-es típusú diabétesz és így tovább – meg nem jelent, ahelyett, hogy már az elhízottság e súlyosbító hatásának érvényesülése előtt megkezdődött volna a kezelés.

A gyermekkori elhízás különösen veszélyes, mert a nyomában kialakuló betegségek hamarabb jelennek meg azon felnőtteknél, akik már gyermekkoruk óta súlyproblémával küzdenek. Mivel a gyermekkori túlsúly rendszerint felnőttkorban is megmarad, a testsúly megfelelő szinten tartása hatékonyabb, ha már az élet első éveiben elkezdődik.

Mivel az okok sokrétűek, az orvosok háromszintű megközelítést ajánlanak az elhízás kezelésére:
– az étrend módosítása,
– az energiafelhasználás növelése a fizikai aktivitás fokozásával,
– pszicho- és viselkedésterápia.

Az étrend módosítása mellett a legtöbb nagyobb súlyfelesleggel rendelkező betegnek valamilyen gyógyszer szedését is javasolják. Súlyos esetekben műtétre is sor kerülhet. Vitathatatlanul a legkönnyebben módosítható tényező a fizikai aktivitás. A testmozgás köztudottan nagymértékben hozzájárul az energia-háztartás egyensúlyához, a testsúly csökkenéséhez,  valamint a túlsúlyhoz kapcsolódó kockázati tényezők kiküszöböléséhez. Ráadásul már viszonylag könnyed formában is – mint például napi harminc perc jó tempójú séta – csaknem annyi előnyt hordoz, mint a rövid intenzív edzés. S ha mindez nem bizonyulna elegendőnek, akkor a gondok lelki gyökereinek felderítésére is érdemes fokozottan koncentrálni.