Utcátlan hajléktalanok

Beadványukban hangsúlyozzák: az otthon nélkül maradt emberek is a Magyar Köztársaság állampolgárai, akik valaha jobb időket éltek, és sokan közülük önhibájukon kívül váltak fedél nélkülivé. A társadalomból való kirekesztettségük pedig csak keveseknek tette lehetővé, hogy újra talpra álljanak, munkát kapjanak, és emberhez méltó életet éljenek. A jogvédők arra is felhívják a figyelmet, hogy a hajléktalanokat nem lehet a bűnözőkkel azonosítani, mivel többségük tisztességes, még ha nem is tud megfelelni a többségi társadalom elvárásainak.

A Belügyminisztérium honlapján néhány hete egy olyan írás jelent meg, amiben szerepel a hajléktalanok kitiltása a közterületekről. Tarlós István főpolgármester nemrégiben arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy Budapest aluljáróiban az őszi hónapokban eddig tíz hajléktalan hűlt ki, ami a téli hónapokban ennek a hússzorosa is lehet. Az elmúlt évben például több mint kétszáz fedél nélküli halt meg a fővárosban, s legalább ennyi az ország más vidékein. A főpolgármester úgy véli, szükséghelyzettel áll szemben a kormány, ezért is kell tenni a hajléktalanokért, valamint azért, mert közülük egyre többen tartják félelemben a békés állampolgárokat, akik rettegnek a részeg, agresszív fedél nélkü­liek zaklatásától.

Tarlós István december 15-ig szeretne rendet tenni a főváros aluljáróiban és forgalmasabb közterületein, vagyis ezekről a helyekről kitiltanák a hajléktalanokat, aminek a következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. Nem lehet előre megjósolni, hogy a kietlenebb kerületekbe és területekre vándorló fedél nélküliek hol vernek tanyát, milyen életvitelt folytatnak ott, s miként viselik majd ezt az adott környék lakói.

Tarlós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Belügyminisztérium, a MÁV, a fővárosi közszolgáltató cé­gek és a hajléktalanokat ellátó tárcával megbízott Módszertani Szo-ciá­lis Központ támogatására számít a hajléktalanok elhelyezése során. Tervei szerint az önellátásra képes, egészségileg jó állapotban lévő, munkát vállalni tudó emberek részére szociális bérleti rendszert alakítanának ki. Ebbe beletartozna az albérlet, az ágybérlet vagy épp a munkásszállóhoz hasonló elhelyezés, némi fizetség ellenében. Az önellátásra képteleneket orvosi gondozás alá vennék, és biztosítanák részükre a megfelelő kezelést is. Mindemellett tovább kell erősíteni az utcai ellátás rendszerét, s gondoskodni kell a 24 órás, szociális alapú tea és zsíros kenyér osztásáról, valamint az egész napos egészségügyi ellátásról.

Debrecenben az önkormányzat már augusztusban szigorú intézkedéssel lépett fel a hajléktalanokkal szemben, akik a felmérések szerint nemcsak az autós forgalmat zavarják a koldulásukkal, hanem a békés járókelőkbe is belekötnek, lépcsőházakban, bokrokban vernek tanyát, ahol szükségleteiket végezve szeméremsértően viselkednek. A koldulók és az utcai padokon, lépcsőkön tanyázók száma persze nem csökkent az önkormányzati szankció ellenére sem. A cívisvárosban a körülményekhez képest jó dolguk van a hajléktalanoknak, mert a RefoMix Gondozószolgálat munkatársai nagy figyelmet fordítanak rájuk az év minden hónapjában. A Dobozi utcai melegedőben már most 70 százalékos a kihasználtság, ami télen ennek a háromszorosa is lehet. Sajnos azonban nagyon sok hajléktalan még a hidegben sem hajlandó a szállókat, a melegedőket vagy épp a részükre fenntartott orvosi ellátást igénybe venni. Ennek egyik oka, hogy részegeket, alkoholistákat, fertőző betegségben szenvedőket nem fogadnak a szállók.

A kormány új törvénye tisztábbá teheti a nagyobb városok főutcáit. De momentán ez sem az állampolgároknak, sem az utcán lődörgő otthontalanoknak nem nyújt megnyugtató megoldást.