Páros négyes szorításában

Amikor azt halljuk: népbetegség, hajlamosak vagyunk a legyintésre, elkerülhetetlen átokra gondolván, ami ellen eleve kudarcra ítélt minden igyekezet. Pedig a századunk pestiseként emlegetett metabolikus szindróma (MS) éppen azon kórok közé tartozik, melyek egy kis körültekintéssel elkerülhetőek volnának.

Halmos Tamás belgyógyász-diabetológus professzor szerint pedig itt az idő komolyan venni a figyelmeztetéseket, mert az MS egyenlő a kóros anyagcsere, illetve szív- és érrendszeri eltérések együttes előfordulásával. Halmozott kockázati tényező a szív- és agyi katasztrófák bekövetkeztében. De mik is e betegség tünetei?

A legszembetűnőbb a hasi elhízás. Az orvostudomány roppant szűken bánik a centikkel: a férfiaknál a 94, a nőknél pedig a 80 cm fölötti derékbőség már kockázattal jár. – Az elhízást más szempontok alapján kezeljük, mint korábban – mondja a professzor. – Ugyanis a hasi zsírszövetben olyan hormonok termelődnek, amelyek egy sor kellemetlen elváltozást indíthatnak el. A hasi zsigerek közti zsírszövetek ráadásul állandó alacsony fokozatú gyulladást jelentenek.

A következő tünet a magas vérnyomás. Már a 130/80-as érték is kockázatot jelent. Ehhez társul jelként a magasabb vércukorszint (esetleg a kialakult cukorbetegség) és a zsíranyagcsere zavara, vagyis a túlzott koleszterinszint.

– Ha a „nagy négyesből” legalább két elváltozás megjelenik a szervezetben, már MS-ről beszélhetünk. A betegséget 1988-ban „találták föl”, s a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy mind a négy tünet ugyanarra az okra vezethető vissza: az inzulin iránti érzéketlenségre, vagyis az inzulinrezisztenciára – fejti ki Halmos professzor a betegség lényegét. – A legfőbb gond, hogy az érintetteknél legtöbbször nem alakul ki a betegségtudat, mert nincsenek panaszaik. A kezeletlen szindróma pedig számos betegség okozója. Bizonyított, hogy nőknél az emlő-, férfiaknál pedig a vastag- és végbélrák kialakulásában jelentős a szerepe, s befolyása lehet a depresszió, a skizofrénia és az Alzheimer-kór megjelenésében is.

Csupán az inzulinrezisztencia kezelésével még nem lehet megszüntetni a metabolikus szindrómát. Magyarországon nincs törzskönyvezve olyan gyógyszer, amely alkalmas volna a megelőzésre. Ám jó hír, hogy a finnek kimutatták: a leghatásosabb prevencióhoz nem kell gyógyszer. A diéta és a sport a piruláknál 60 százalékkal eredményesebb azoknál a betegeknél, akiknél még csak előállapotról beszélünk. A japánok szerint a mozgás önmagában is segít: napi 30-40 perc intenzív sétának már igen jótékony a hatása.

Eleddig csupán szórványos hazai felmérések készültek, de ezek megegyeznek az európai és a tengerentúli adatokkal. Eszerint a felnőtt lakosság 25 százaléka érintett. De igazából nem kell mást tenni, csak kevesebbet enni és valamivel többet mozogni!