Végszóra: veseátültetés

Példás összefogás segíti ezután azokat, akik vesebetegségben szenvednek vagy cukorbajuk, illetve magas vérnyomásuk miatt e kór fenyegeti őket. A Nemzeti Vese Programot a minap a Nefrológiai Szolgáltatók Egyesületének kezdeményezésére hirdették meg, melyhez a szakorvosok társasága mellett számos betegszervezet is csatlakozott.

A vesebaj sokszor alattomban támad, s mind gyakrabban. Évente 500-600 ezer vesebeteg szorul gondozásra. Az életmentőnek számító dialízisre, azaz művesekezelésre hatezer-ötszázan szorulnak, s ez a szám évente 4-6 százalékkal nő. Így félő, hogy hamarosan túlzsúfolttá válnak a műveseállomások. A vese megbetegedései tömegeket érintenek, ám sokan csak későn kerülnek orvoshoz, ráadásul számos tévhit kering a vesepótló kezelésekről és a veseátültetésről. A tájékoztatás érdekében a program saját honlapot indított vesebetegség címen, illetve a közeljövőben a civil szervezetekkel együttműködve országos körutat terveznek.

Dr. Reusz György, a Magyar Nephrológiai Társaság elnöke hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy a vesebetegségeket megelőzzük, illetve idejében felismerjük. Sokszor azonban a tájékozatlanság állja ennek útját. Pedig akad a háziorvostól kérhető, ingyenes szűrés, mely kimutatja, megfelelő kapacitással működik-e a vesénk.

Dr. Kiss István országos szakfelügyelő főorvos elmondta: hazánkban két és fél millióan küzdenek a magas vérnyomással, a cukorbetegek száma meghaladja az egymilliót. A hipertóniások közül minden tizedik, a cukorbajosok közül minden huszadik krónikus veseelégtelenségben is szenved.

Sokak számára a dialízis az életmentő megoldás, míg másoknak ez a kezelés csak várakozást jelent a veseátültetésre. A program nem titkolt célja, hogy minél többen szánják el magukat a transzplantációra. A műveseállomások betegeinek átlagéletkora azonban 63 év, s a páciensek háromnegyede a kora és szövődményei miatt már nem alkalmas szervátültetésre. Mások vállalkozhatnának rá, mégsem merik elszánni magukat a sokkal jobb életminőséget hozó transzplantációra. A veseprogram egyik nagykövete, Börcsök Enikő színésznő már főiskolás korában szembesült betegségével:

– Amikor kiderült, attól tartottam, hogy emiatt le kell majd mondanom a színészi pályáról. Három éven át másnaponta 4 órát töltöttem a dialízisállomáson, s a kezelések között is rosszul voltam. Elszántam magam a szervátültetésre, csak arra vártam, hogy találjanak megfelelő donort. Amíg a színpadon voltam, a veseriadó csipogóját a színházi ügyelőnek adtam, hogy le ne maradjak a nagy alkalomról – meséli a művésznő. Miután az először beültetett veséje hat hónap után felmondta a szolgálatot, háromévi várakozás után másodszor is alávetette magát a műtétnek, s ez a veséje már nyolcadik éve remekül szolgál. Börcsök Enikő mindenkit arra buzdít: küzdjék le a félelmüket, s ha alkalmasak rá, szánják el magukat a transzplantációra. A Vígszínház színésznője állítja: ha a szükség úgy hozná, harmadszor is vállalná a veseátültetést.