Mutogatott nyelvjárások

Gyakran van szükségük a hallássérülteknek jelnyelvi tolmácsra, aki sajátos – a testmozgással és az ujjak játékával is kifejezett – nyelven közvetíti hozzájuk a hétköznapi beszédet, és segít, hogy megértessék magukat a hallókkal. A be nem avatottak számára nehezen érthető jelnyelv nem egységes, csupán hazánkban fél tucat dialektusát használják – tudtam meg Kévés Zsuzsától, az egri tolmácsszolgálat vezetőjétől. Igazi segítő szakma az övék, amit a legtöbben teljes erőbedobással gyakorolnak, miközben „akadálymentesítenek”: áthidalják a kommunikációs szakadékot, ami a siketeket és nagyothallókat a mindennapok világától elválasztja.

A hallássérültek maguk választhatják meg a jeltolmácsot, hiszen az övék bizalmi viszony. Nem mindegy, ki tart velük az orvosi rendelőbe, ahol tüneteikről, betegségeikről esik szó. A jeltolmácsokat természetesen köti a titoktartás.

– Az orvosi vizsgálat mindenki számára stresszes helyzet, s még inkább az a hallássérültnek: csak keveset tud kihámozni az egészből, a hozzátartozója és az orvos a feje felett beszélik meg a dolgokat. A kórházban fekvő siketnek sem mindegy, hogy meg tudja-e értetni magát a vizitelő orvossal. Az egészségügyben dolgozók nincsenek felkészülve arra, hogy hatásosan kommunikáljanak a hallássérültekkel. Még a fülészeten is megesik, hogy hangosan kiabálva próbálnak szót váltani a siket emberrel. Én személytelenül közvetítek: nem teszek hozzá, nem veszek el semmit – magyarázza Kévés Zsuzsa.

A jeltolmácsolás térítésmentesen jár, nem kell érte fizetniük a rászorulóknak. A költségeket mindeddig az állam állta. Ám február óta a tolmácsszolgálatok létbizonytalanságban dolgoznak, mivel nem kapták meg a működésükhöz szükséges összeget. Tartalékaikból, kölcsönökből próbálják átvészelni a pénztelen hónapokat. Nem egyértelmű, hogy ezentúl ki fizeti az óránként 6 ezer forintos díjat, amikor a hallássérültet orvoshoz, kórházba vagy a bármely hivatalba kísérik. Nem tudják, kivel kéne igazoltatniuk a jeltolmácsolással töltött időt. Nemcsak Egerben uralkodik a tanácstalanság: az egyik budapesti tolmácsszolgálatnál is arra panaszkodtak, hogy jobb híján ajándékként kísérgetik az orvoshoz ügyfeleiket.

Semjén Adriántól, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális államtitkársága szóvivőjétől megtudtuk: a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata 100 százalékos állami finanszírozással működik, erről a jelnyelvi törvény rendelkezik. A rendszer fenntartásához szükséges 460,7 millió forintot pályázati úton juttatják el az ország 23 szolgálatához, a támogatandó szervezetek listáját már elfogadták, a fenntartók a február óta esedékes összeghez visszamenőleg is hozzájutnak. A törvény sorai szerint, ha a hallássérült közszolgáltatást vesz igénybe, a jelnyelvi tolmácsolás költségeit az érintett szervezet, intézmény – például az egészségügyi szolgáltató – viseli. Az utóbbi hónapok tapasztalataira hivatkozva a szóvivő leszögezte: csak a hallássérült vagy siketvak személy jogosult dönteni, igényli-e a jeltolmácsot. Az ügyféllel érkező jeltolmács nem tiltható ki az orvosi vizsgálatról vagy bármely ügyintézés helyszínéről, s a közszolgáltató az ezzel járó költségek megtérítését sem tagadhatja meg.