A dopping és a versenysport
Bár a doppingolás kezdete egészen az ókorig nyúlik vissza, a modern kori olimpiák teljesítménykényszere újabb fejezetet nyitott a dopping történetében. A szerek fejlődése és sikere töretlen, és ezt a vizsgálati módszerek kifinomultsága sem akadályozhatja meg.
A szakirodalomban doppingnak minősül minden olyan szer, ami nem természetes úton serkenti a teljesítményt. Két formája létezik: egyik, amikor a sportolónak a saját – vagy azonos csoportú – vérét ömlesztik át a verseny előtt (ez régebben gyakoribb volt); és a másik, amikor hormonálisan serkentik a teljesítményt.
A 30-as években világhódító útjára indult anabolitikus szteroidok célja az erőfejlesztés volt, ezért többnyire az atlétika erőt igénylő ágaiban terjedt el, és mára szinte kikerülhetetlen részévé vált a felkészülési időszaknak. Az anabolitikus szteroidok növelik a fehérjeszintézist a sejtekben, melynek eredményeképpen az izomzat látványosan (akár 5-20%-kal nagyobb mértékben) növekedni kezd. Emellett viszont rengeteg mellékhatással jár, ilyen például a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a máj károsodása. De tanulmányok bizonyítják az összefüggéseket a doppingszerek használata és az öngyilkosság, valamint a hirtelen szívmegállás között is. S bár a sportolók tudatában vannak a hatásoknak, csak nagyon kevesen tudnak nemet mondani a használatukra. A szteroidokat elsőként a gyógyászatban használták, a csontok növekedésének serkentésére, az étvágy növelésére valamint olyan krónikus súlycsökkenéssel járó betegségek kezelésére, mint a rák és az AIDS. Emellett megfigyelték az izomzat és az erőnlét növekedését is, aminek következményeképpen jutott el a szer a sportolók és testépítők köreibe.
Különböző típusú doppingszerek és hatásaik:
1. idegrendszerre ható szerek (amfetaminok)
Szteroidok kiürítése, versenysúly elérése
5. peptid hormonok (növekedési hormonok, EPO)
Izomtömeg, állóképesség növelése, oxigénszállítás serkentése
A DNS megfelelő darabjának beépítésével serkentik az eritropoetin (EPO) termelést
Egyik legismertebb szer az erythropoietin (EPO), amely eredetileg a vesében termelődő és a vörös vértestek termeléséért felelős hormon, ezért a kimutatása igen nehéz. Ennek segítségével a hematokrit szint könnyen beállítható a határérték közelire, azonban megvan a veszélye annak, hogy túladagolás esetén hirtelen beálljon a halál. Addig viszont az állóképességet elképesztő mértékben növeli. A szer jelenlétének kimutatása a szervezetben olyannyira nehéz, hogy bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már 1990-ben feltette a tiltott szerek listájára, csak tíz évvel később, a sydney-i olimpián tudtak sikeres teszteket alkalmazni. A legújabb szerek egyike, a The Clear (A Tiszta) néven emlegetett tetrahydrogestinon (THG) a 80-as évek végén jelent meg. Ezt a BALCO nevű amerikai cég – akik eredetileg élelmiszereknek az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálták vér- és vizeletminták alapján – kutatói fejlesztették ki, és a sportolók hosszú éveken át tudták a lebukás veszélye nélkül alkalmazni.
A legtöbb országban ezek a szerek illegálisak, emiatt gyakran a feketepiac jelenti a megoldást a sportolók számára. A csempészett szereknek a minősége sokszor megkérdőjelezhető, és a benne lévő, ismeretlen összetevők további egészségkárosodást okozhatnak.
A leghíresebbek doppingesetek között szerepel a 80-as évek legendás futója, Ben Johnson ügye, akinek elvették a 100 m-en szerzett olimpiai aranyérmét, miután a vizeletvizsgálaton megbukott. (Az érmet az akkori második helyezett, Carl Lewis kapta meg, akit korábban már szintén értek doppingvétségen.) Majd húsz évvel később az amerikaiak futónője, Marion Jones is megbukott: bevallotta, hogy teljesítménynövelőket szedett a versenyek előtt, s ezért a 2000-es, sydney-i olimpián szerzett mind az öt érmét visszavették. De ez csak egy-egy példa a rengeteg eset közül, és a lebukott versenyzők száma is csak töredéke azokénak, akik valamilyen teljesítményfokozóval élnek pályafutásuk során.
Amíg újabb és újabb összetételű szerek jelennek meg a piacon, addig csak remélni lehet, hogy az ellenőrző technológiák képesek lesznek ezekkel az iramot tartani, sőt egy lépéssel a „csalók” elé kerülni. Ezért a média is folyamatosan tudósít a doppingesetekről, hogy ezzel további beavatkozásokat és büntetéseket kényszerítsen ki a döntéshozókból.
