Nyolcévesen Európa-bajnok

Egyik trénere, Mészáros András nemzetközi sakknagymester a kivételes tehetséggel megáldott kislányt a magyar női sakkozás legnagyobb ígéretének tartja. Az edző, aki a Polgár-lányoknak és Mádl Ildikónak is a felkészítője volt, azt mondja: negyedszázadonként találkozik Lilikéhez hasonlóan tehetséges sakkozóval.
- Ha Lilike fejlődése töretlen marad, meggyőződésem, hogy 12-13 évesen a magyar olimpiai csapat tagja lesz – mondja Mészáros András, megszakítva a tanítvány szobájában folytatott szokásos napi sakkedzésüket. A kislány, aki már öt és fél éves korában nem csak a családtagoknak, de a nála háromszor-négyszer idősebb sakkozó társainak is mattot adott, beszélgetés közben a nagyméretű bábukat fürkészi.
- Zavar, hogy félbehagytátok a játszmát? – kérdezem a derűs Lilikétől.
- Nem, dehogy! – vágja rá. – Csak azt nézem, hogy mi lett volna a következő lépés, amit mindig alaposan végig kell gondolni.
- Ovis korodban, amikor már országos bajnokságokat nyertél, azt mondtad: „Anyát mindig arra kérem, készítsen tervet sakkozás előtt.”
- Nem emlékszem rá, de ez tényleg fontos – feleli. – Lényeges a nyitás is, ami meghatározza a játszma folytatását. Azt már megtanultam, hogy szinte a mérkőzés elején eldől a játék menete – magyarázza felnőttes okossággal, s mégis gyermeki természetességgel. Majd Mészáros András hozzáfűzi: minden sakkozó a karakterének megfelelő módon „lépked”, ami a személyiségét is tükrözi. Lilike például mozgékony, dinamikus kislány, és ez a játékán is megmutatkozik. Emellett kiváló a memóriája, a kreativitása, a megfigyelőképessége, és mindig kellő alázattal viseltet partnerei iránt. Kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Ez sajnos nem minden felnőttről mondható el, amit a 8 éves kislány is megtapasztalt. Számtalanszor előfordult, hogy nagy tudású sakkozók álltak vesztésre Lilikével szemben, mégsem adták fel a játszmát, mert képtelenek voltak elviselni a veszítés tényét. Néha az is előfordult, hogy egyszerűen „elfelejtettek” gratulálni a kislány győzelméhez…
De vajon miként kezdődött Lilike sakk iránti szeretete és elkötelezettsége? A kislány pontosan visszaemlékszik arra, hogy az egyik óvodás társa sakkszakkörre járt, míg ő majorett-re, de a sakk kedvéért hamar lemondott a táncról. Lilike számára már ötesztendős korában sem volt ismeretlen a sakkozás, mivel nagymamájával nagy csatákat vívtak. Kissé meglepte a Simon családot, hogy a nagyi rendre kikapott. Később sorra mindenki. Az édesapának ma is a kislányával vívott sakkjátszmák jelentik a legnagyobb kihívást.
Lilike álma hamar teljesült, mert középső csoportos ovisként már a DEAC- ban játszott, ahol Szabó Zsolt edző rögtön felfedezte benne a talentumot. A sikerhez persze kellett Lilike sakkszeretete, kitartó gyakorlása, valamint a lelki és anyagi támaszt nyújtó családi háttér. Ennek minden országos és nemzetközi versenyen meglett az eredménye.
Körülnézek a gyermekszobában, aminek az egyik fele játékokkal van teli, a másik felében 15 hatalmas arany serleg, számtalan érem, elismerő oklevél ékeskedik. Megtudom, hogy a ragyogó kupákat a nagymama tisztítja, fényesíti, de Lilike állítja sorrendbe a polcon. Odébb a falon, parafatáblára rögzített lapok sorakoznak, melyeken a memorizáláshoz, gyakorláshoz szükséges edzői feladványok, sakklépések láthatók. Ezeket felváltva kapja Mészáros Andrástól, és másik edzőjétől, László Jánostól. Egy bekeretezett, hatalmas tablón pedig a világbajnokok karikatúrái láthatók. Lilike kívülről fújja a nevüket, elért eredményüket, s azt is, hogy ki miben volt zseni az élet más területén. Magáról azt mondja, épp olyan gyerek, mint a többi. Szeret játszani, focizni, vízilabda-edzésekre járni, mesefilmeket nézni, imádja a kutyáját, és egyáltalán nem megterhelő számára az iskolai tanulás sem. Jókedvűen mesél arról, amikor nemrégiben a debreceni Kossuth általános iskolában a testnevelő tanár kihívta egy játszmára Lilikét. A kislány persze jól elverte a tanárát, majd sorra a többi jelentkezőt is.
A szeptember végén megnyert montenegrói rapid Európa- bajnokság előtt Lilike a magyarországi korosztályos versenyeken rendre a dobogó legtetején végzett. Majd Szlovákiában és Ausztriában olyan versenyeken szerepelt és nyert, ahol 15 és 20 percig tartott a játékidő, és az ellenfelek kizárólag felnőttek voltak. A kétnapos montenegrói Európa- bajnokság kilenc fordulóból állt, melyeket sorra megnyert Lilike a saját korosztályában. Hozzá hasonló eredménnyel egyetlen versenyző sem dicsekedhetett. Ráadásul ő volt az egyetlen magyar résztvevő, aki aranyéremmel tért haza. Az ünneplés méltó volt az elért eredményhez.
A debreceni kislány a vietnámi világbajnokságon jogosult lenne részt venni, de ezen még sem indul. Edzője szerint az 1,5 millió forintos önköltség, amit az utazás megkívánna, irreális kiadás. Mészáros András nemzetközi nagymester javaslatára jobbnak látja a család is, ha kivárják a következő világbajnokság idejét és alkalmasabb helyszínét.
Van ideje Lilikének…