Tengernyi sokk

Földünk életterének nagyobbik részét a világtenger adja; az itt élő fajok száma és sokfélesége nagyobb, mint a szárazföldön és édesvízben élőké együttvéve. A mikroszkopikus lényektől a harminc méterre megnövő bálnákig terjed a fajgazdagság. Az élőlények többsége évezredeken át szinte háborítatlan csendben, békességben élhetett. Napjainkra már ez a csend is veszélybe került, a békességről már nem is beszélve. Delfinek, bálnák vetik magukat a szárazföldre, miközben természetvédők próbálják visszatuszkolni őket. A lehetséges magyarázat egyike: a tengerek annyira zajossá váltak, hogy az már némely térségekben elviselhetetlen. S hogy mitől zajos az óceán? Leginkább a tengeralattjárók szonárjaitól (visszhagszondáitól). Ez a műszer a tengerek domborzati viszonyainak (például a zátonyoknak), illetve az ellenséges eszközöknek a felderítésére szolgál. Működése közben hangimpulzust bocsát ki a víz alatt, ami visszaverődik a környezetében lévő tárgyakról, s így meghatározható a tengeralattjáró távolsága attól a bizonyos céltárgytól. (Az amerikai haditengerészet szonárjának hangja mintegy 4 millió négyzetkilométeren képes megzavarni az óceánok lakóinak életét.) De a szonárok mellett a tenger alatti olaj- és gázlelőhelyek fölkutatására használt, úgynevezett légágyúk is megbontják a tengerek csendjét. A sűrített levegő kilökésével keltett hanghullámok különösen is erős hanghatást keltenek, valósággal sokkolva a közelben lévő tengeri állatokat.
Azonban a zaj mellett ezernyi más megpróbáltatásnak is ki van téve a tengerek élővilága. Hiszen emberek százmilliói élnek a tengerből: halásznak benne, hajóznak rajta, s milliárdok számára jelent kikapcsolódást, fölüdülést. Mindez egyre jobban megterheli a vizet. Az ősidők óta végzett halászat mára túlhalászássá fajult: rendszeresen több halat fognak ki, mint amennyit az állomány természetes szaporodása ellensúlyozni képes. Napjainkban motoros hajók milliói járják a tengert, folyamatosan szennyezve a vizet. Tízezer tonnákban mérhető a naponta a világtengerbe jutó szervetlen szennyezőanyagok mennyisége, a partok mentén különösen sűrű a piszok.
Szinte nincs is már olyan zuga a világtengernek, amit ne érintene valamilyen formában az emberi tevékenység. Eddig az Északi- és a Déli-sarkkörön belül húzódtak a leginkább érintetlen vizek, a globális fölmelegedés azonban éppen itt okozza a legnagyobb fölfordulást. Igen aggasztó például, hogy a Déli-sark körüli tengerek felszíni hőmérséklete az elmúlt ötven esztendő alatt 1 C-fokkal emelkedett. Ha ez a folyamat tovább tart – ami aligha kérdéses – száz éven belül alapvetően megváltozhat az itteni élővilág összetétele. Megjelenhetnek a ragadozó halak, köztük a cápák is, beláthatatlan pusztítást végezve az eddig a hideg víz oltalmában élő, védekezésre képtelen, sérülékeny, vékony vázú élőlények között, mint például a jéghal, a garnélák és a tengeri csillagok.