Márton-napi szokások

Szent Márton, aki apja kérésére korábban a légióban szolgált, később Amiens-ben megkeresztelkedve belépett a misszionáriusok sorába. Nem sokkal ezután püspökké választották és ebből az időből származik a libás történet. Eszerint ugyanis Szent Márton, a libák közé próbált meg elbújni a nagy megtiszteltetés elől, de hát azok nem hagyták annyiban és hangosan gágogva elárulták a jelenlétét. Így pedig már semmi sem választotta el őt attól, hogy korának egyik legmeggyőzőbb és leghitelesebb püspökévé válhasson.
A liba levágásának szokása azonban később kezdődött és a paraszti év végét jelentette. Ekkor kapták meg a cselédek az évi bért, amiben többek között felhizlalt liba is járt fizetségként.
Érdekes megnézni egyes nemzetek erre a napra vonatkozó sajátos szokásait. Erdélyben ekkor volt a bérfizetés és a tartozás lerovásának határideje, s nyírfavesszővel ajándékozták meg a gazdákat. Ausztriában, ahol 44 templomot szenteltek Szent Mártonnak, ezen a napon a gyerekek lampionos felvonulással emlékeznek meg a püspökről.
Magyarországon tájegységenként is eltérő szokások alakultak ki. Míg Baranyában a vesszőajándékozást a disznó termékenységének jeleként adják, addig a Dunántúl nyugati felében a vessző arra szolgált, hogy a gazda ezzel hajtsa ki következő évben a jószágokat. A Mura vidékén e napon nem szabad mosni, mert az állatok pusztulását okozza.

További hagyományokról és libával készült receptekről a Diéta és Fitnesz novemberi számában olvashat.