Csók a fagyöngy alatt

Az első karácsonyfát Németországban, az 1600-as évek legelején állították, hogy a téli napforduló közeledtével mindenki elrejtőzhessék a rossz szellemek elől. A zöld fenyőágat, fenyőfákat pedig azért választották, mert az örök életet szimbolizálják.

Hazánkban a 19. században honosodott meg a karácsonyfa állításának szokása december 24-én, méghozzá vallási okokból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ma is úgy tudják a kisgyermekek: a Jézuska – más helyeken az Angyalka – hozza és díszíti a fenyőfát. A dekoráció a kezdeti időkben otthon készített mézeskalácsokból, fonott szalmafüggőkből, gyümölcsökből, festett dióból és papírdíszekből állt. Az üveggömbök először az 1800-as évek elején jelentek meg, amelyeket mára sok helyen felváltották az olcsóbb, kevésbé hangulatos műanyag kellékek.

S hogy miért jár a csók a fagyöngy alatt? Ezt a kellemes gyógynövényt már a görögök, a rómaiak és a kelták is nagy tiszteletben tartották. Varázsereje abban rejlett, hogy hitük szerint távol tartotta a rossz szellemet a ház népétől. A fagyöngycsokor alatt váltott csók hagyománya az északi népekre jellemző szokásokra vezethető vissza. A szerelmesek ennek különös bűverőt, örök hűséget tulajdonítottak. Amikor pedig az ellenségek az erdőben a fagyöngyös ágak alatt találkoztak, egy egész napra tűzszünetet kötöttek.

Manapság is sokan vásárolnak fagyöngyöt a karácsonyi asztalra. Csakhogy a legtöbben megelégszenek a műanyag változattal, aminek a néphagyomány szerint semmiféle hatása nincs a rossz szellemekkel szemben. Ráadásul: ami nem természetes, az nem is igazán szép...