Extrém külső, bizarr szokások

Akár punk, akár fetisiszta, egyszer el kell kezdeni dolgozni, és dönteni kell: vagy kivetkőzik magából, vagy a környezete tanulja meg elfogadni, vagy pedig sikerül extrém stílusának megfelelő extrém munkahelyet találni.

Juranka Tamás (24) az Elektromos Művek alkalmazottja, az üzemviteli osztálymérnök csoportjának tagja. Sűrűn kommunikál hivatalos személyekkel, az ő feladata az önkormányzatokkal történő szerződéskötés, kapcsolattartás, és munkahelyén belül az oktatási csoport vezetője. Kérdésünk: milyen problémákat vet fel munkahelyi körökben az, ha az embernek az alkarján Johnny Cash mosolyog egy banánturmix kortyolgatása közben, mögötte fellibbenő szoknyás görkorcsolyás amcsi lány tetszeleg vendégeinek. A másik karján nagy Óbuda-címer és Csillaghegy felirat, angyal és két rózsa található, s emellett babérkoszorú, feliratok és szimbólumok borítják el az egész testét?

A kivarrt punk
A tetoválásokkal kapcsolatban sokáig igen elítélők voltak az emberek; vajon az ítélkezés még mindig létezik? Tamás szerint a tetováláshoz való hozzáállás hullámzó – most éppen elfogadott, de lesz idő, amikor megint szégyellnivalóvá válik, majd újra divatba jön. Sok embert ismer, aki még a nyolcvanas években tetováltatta ki magát, őket rendszeresen érték atrocitások: rendőri zaklatásoktól kezdve munkahely-átkutatáson át minden volt.

Tamás 13 éves korában találkozott először a punk stílussal, és olyannyira megragadta őt, hogy szíve mélyén még ma is punknak tartja magát, bár hangsúlyozza, hogy kategorizálásnak nem látja értelmét. Hét-nyolc éve vannak tetoválásai, és néhány éve még őt is érték támadások, de azt mondja, mára átlagossá vált, és nem okoz az életben komolyabb nehézségeket a tetoválás viselése. Tele van vele a média, reklámozza a tv és a rádió, mindenhol ezt látod, így természetessé válik. Ma már sok munkatársán is lát ilyet, strandon rendszeresen találkozik kivarrt emberekkel. Előnynek azonban még mindig ritkán számít a tetoválás, döntéshelyzetben a kívülállók hajlamosak negatívumként megítélni.

Öltöny fel, piercing ki
Amikor állásinterjúra ment az Elműhöz, kivette a piercingjeit és hosszú ujjú inget viselt, de miután felvették, sikerült megbeszélnie a munkáltatójával a dolgot. Az évek során az önkormányzati munkatársak is megbarátkoztak a külsejével, bár eleinte is csak néhány kérdés erejéig volt téma a sok tetoválás. Problémamegoldóként dolgozik, másoknak tesz szívességet, így elvárja, hogy ne különböztessék meg extrém megjelenése miatt.

Munkán kívül azonban szinte általános a negatív előítélet, és előfordult már, hogy bántalmazták a külseje miatt kívülállók, felületes ismerősök. Leginkább koncertek alkalmával keveredett atrocitásokba, de például az egyetemen is előfordult, hogy az egyik tanár elküldte azzal, hogy ilyen kinézettel nem hajlandó őt se tanítani, se vizsgáztatni.

Magánéleti síkon is könnyű fokmérőnek bizonyulnak a tetoválások: a tendencia azt mutatja: amelyik lány egyből dicsérni és csodálni kezdi a tetoválásait, az felszínes. Csak a nagymamája sírja el magát minden alkalommal, ha meglátja a rajzokat az unokája testén.

Fétiskávézó
Előre szólok, hogy arra a kérdésre, hogy mi is pontosan a fétis, nem kaptam választ! Egyszerűen azért nem, mert itthon, Magyarországon komoly fogalmi zavar van a téma körül. Erről Gyarmati Dorottyával, az SMS kávézó és étterem egyik résztulajdonosával beszélgettem.

Első ránézésre nincs komoly különbség egy fétis- és egy hagyományos kávézó között: hangulatos világítás, az asztalok és a székek semmi különösebb ismertetőjeggyel nem rendelkeznek, a pult mögött sok-sok ital, kávéfőző, és egy felszolgálólány szegecses nyakörvvel és bőrszerkóban. Hoppá.

És ekkor kezdenek feltűnni a hely sajátságos jegyei. A munkatársak számára uniformis van: latex, fémszegecsek, ékszerek, erre-arra lifegő bőrdarabkák a ruházatuk. Az ablakok előtt többméteres lakk sötétítőfüggönyök, a sarokban vasketrec, benne egy kezeinél és lábainál kifeszített plüssmackó (a kávézó fétistárgya, a hely őrizője), aki szintén latexet visel. Ekkor fogok kezet Dorottyával, aki körbe is vezet, az arcomra kiülő zavart látva. A falakon végig extrém külsejű (tetoválás, piercing, bőrcuccok) emberek fotói. Felmegyünk a galériára, ahol a lakkdíványhoz bilincs van láncolva. Ha karra vagy csuklóra csatolják, már képtelenség inni, és kezdődhetnek a játékok. A falon andráskereszt: bárkit ki lehet feszíteni, akár a plüssmacit. De Dorottya azt mondja, ritkán veszik igénybe, inkább díszként kezelik, fotózkodnak előtte; azt pedig, hogy akár szexig fajuljanak a játékok – havi egy alkalom kivételével –, egyáltalán nem hagyják.

Egy hely, ahol a különcöket békén hagyják
Az SMS kávézó nem egy dungeon (kínzókamra; általában pincehelyiség), amit ki lehet bérelni, és odabent azt csinálnak a vendégek egymással és az igénybe vehető szexuális segédeszközökkel, amit akarnak, azonban ne gondolja senki, hogy ez night club. Déltől van nyitva, bármikor lehet látogatni, akár utcai öltözetben is, és elfogyaszthatunk egy italt ebben a furcsa környezetben. Itt sokkal nyitottabbak az emberekkel szemben, de a fő hangsúly a korrekt kiszolgáláson van: hogy meg lehessen inni egy jól elkészített kávét, vagy egy jó minőségű whiskyt jó kiszolgálással, szép pultos lányok társaságában, nyugalomban, anélkül, hogy közben a pincérek odarohangálnának. Épp ez a hely fő profilja: nem zaklatnak a pincérek, nem hangos a zene, van wi-fi, így a hely annak szól, aki szereti, ha békén hagyják. A modor a fétisszeretet irányából jön: aki fetisiszta, az különc, és aki különc, azt (ahogy Tamás példájából is láttuk) előfordul, hogy zaklatják vagy legalábbis megnézik, megjegyzéseket tesznek rá. Itt ez nem lehetséges: az lehetsz, aki vagy, anélkül, hogy titkolnod kéne bármit is.

Szado-mazo fétisparti
Kifejezetten felszabadító program a fetisiszták számára a havi egyszeri alkalommal megrendezett fétisparti, amikor minden vendég számára alapkövetelmény a latex-, bőr-, lakkruhák viselete, vagy ha nincs kéznél ilyesmi, az is elég, ha kiöltözünk. A vendégek bejönnek, átöltöznek, és végül utcai öltözetben hagyják el a helyet, és nem derül ki, milyen ruhát viseltek odabent vagy kinek van lakkcsizmája. Mint egy kosztümös játék: mindenki magára ölti alkalmi ruháit, csakhogy itt használni lehet a kávézóban található eszközöket. De mivel egy ilyen helyzetben sokszor egymás számára idegen emberek kerülnek kölcsönösen intim közelségbe, létrejön egy szigorú etikai szabályrendszer: figyelni kell a másik igényeire, s ha már fáj, abbahagyni. Ezt persze időnként nehéz betartani, hiszen itt szándékos bántalmazásról van szó, és a határok egyénenként változnak. A biztonság érdekében kamerarendszer működik, és biztonsági őrök is jelen vannak, ha esetleg elfajulna a dolog, és közbe kellene lépni, de szerencsére erre ez idáig még nem került sor. Mivel a hazai fetisisztamag Dorottya elmondása szerint 100-150 embert jelent, az összejöveteleken baráti a légkör, sok az ismerős, viszonylag könnyen meg tudják ítélni, mi az, ami már atrocitásnak számít. Ha nem tudnák megítélni, elveszne az a fajta bizalomjáték, ami miatt jó és izgalmas a fétis.

Divat és rajongás a szegecsek mögött
Alapvetően a fétis itt a megjelenésről szól, bizonyos tárgyak iránti fokozott vonzódásról, tűsarkú cipőkről, szegecses ruhákról, latexről; arról, hogy az emberek bejönnek, átöltöznek és ebben a ruházatban élik ki magukat. A vendégkör a lehető legvegyesebb: törzsvendégek közt van nyugdíjas, 19 év körüli fiatal, magas beosztású, sikeres üzletemberek, sokdiplomás és munkásemberek, és ez valószínűleg nem feltétlenül a fétis iránti közös rajongás, hanem az általános elfogadás és tolerancia miatt van.
Negatív kritika a tulajdonosokat szemtől szembe még nem érte. Dorottya szerint a fétiskávézó ötlete a hozzá nem értő emberek többségét érdekli, olyan pedig nem igazán van, aki kifejezetten ellenzi, inkább zavarba jönnek tőle.

Dorottya 15-16 évesen került kapcsolatba a fétissel, eleinte a dark-gothic zenéken keresztül, s számára is csak később tűnt fel egy mély pillantást vetve ruhatárára, hogy időközben ő is fetisisztává vált. Nála a fétisimádat nem gyerekkori vagy egyéb traumának a hozománya, esetleg pszichés probléma, perverzió; egyszerűen csak szereti az esztétikáját a ruházatnak, és hogy mindenki szexibben néz ki. A középiskolában előfordult, hogy bántották vagy beszóltak neki emiatt, de ez nem érdekelte, egyetemi tanulmányai során pedig már semmi problémát nem okozott a különc külső. Öltözködése miatt munkahelyi problémái sosem adódtak, lévén ez a kávézó az első stabil munkahelye (Dorottya ügyvezető igazgató, tulajdonos), itt pedig követelmény az extrém külső.

Szöveg: Garai Dávid
Fotó: Horváth Győző

További érdekes cikkeket a MOHA – egyetemi és főiskolai ingyenes magazin – aktuális számában olvashat.