Szerelmes válóper

A magyarázat nem túl bonyolult: aki az ország északi peremén nőtt fel – akár jómagam is –, az előbb-utóbb belebotlott a DVTK-ba. Diákkoromban, zsenge kapusként nem Grosics Gyula vagy Henni Géza babérjairól álmodtam, hanem Károlyi „Joca” akartam lenni. Ő volt a legendás portása akkortájt a diósgyőri együttesnek. Hát persze, hogy a Salgótarjáni Kohász csapatában cseperedő Sisa Tibi is a Vasas stadionjába vágyakozott. Hosszú és tekervényes úton jutott el odáig. Edzősködött Szlovákiában, Kuvaitban, de a leghangosabb sikert az U19-es válogatottal érte el, amikor bronzérmet szereztek az Európa-bajnokságon. A ludányhalászi pedagógus a katedrát hagyta ott a futballért – miként ma mondja, talán nem végleg –, és az országos hírnév birtokában úgy érezte, már tudna segíteni szeretett klubján: októberben aláírt Diósgyőrbe, aztán vett egy nagy levegőt… Sisa mester lelkiző alkat: a döntésébe az az internetes kép is közrejátszott, melyen egy gyerek térdel egy kép előtt, mellette a kutyája két lábával támaszkodik az ágyra, s a pár azért fohászkodik, hogy „Sisa Tibor Diósgyőrbe szerződjön”.
Jól indult minden, a tréner azt ígérte, hogy egy kiadós téli alapozás után az eredmények miatt már nem kíván magyarázkodni, mivel azok jönni fognak. Az őszért sem kellett mentegetőznie, a legszebb sikere az volt a csapatával, amikor a bajnokaspiráns Debrecent saját pályáján verték meg, és még a hazai szurkolók is gratuláltak neki az eredményhez. Tudjuk, Diósgyőrben megéltek néhány katasztrófát az utóbbi években! Volt olyan fordulat, amikor a DVTK nevet egy területi másodosztályban szereplő gárda őrizte, melynek piros-kék színeiben vendéglősök, katonatisztek, diákok rúgták a labdát; aztán volt, amikor két csapat és két edző versengett a nagyérdemű kegyeiért – az egyik az emeleten öltözött, a másik a földszinten. Most meg pénz hiányában egyre szállingóznak el a játékosok. Ám az igazi figyelmeztetés Sisa Tibor búcsúja volt.
A pénzhiányról egyébként megoszlanak a vélemények. Dlusztus Imre szerint másfél havi prémiummal adósak a játékosoknak, de ezzel nem kell szégyenkezni a Soproni Ligában. Sőt… Sisa Tibor viszont azt mondja, ellehetetlenül a szakmai munkája, hiszen a fiúk hónapok óta pénz helyett csak ígéreteket kapnak, abból pedig nem lehet eltartani a családot. Jó lenne tudni az igazságot, azt azonban aligha kötik az orrunkra. Mindenesetre a tréner búcsúzásakor volt az öltözőben sírás-rívás, fogak csikorgatása.
Most egy újabb fordulat történt ebben a tragikomikus ügyben: rosszul töltötték ki a „válóperes papírt”, így Sisa búcsúzása érvénytelen. Kedden még egy beszélgetésre leülnek a vezetők az edzővel, megpróbálják visszacsábítani. Hogy beadja-e a derekát a sikeredző? Miért ne? Azt mondta, döntését segélykiáltásnak szánta. Meghallották, és az illetékesek talán most már tesznek is valamit a klubért. Akkor pedig a trénernek nem presztízsveszteség maradnia.