Schirilla György retteg a hideg zuhanytól

– Amikor télen meglátom, hogy átússza a folyót, mindig egy kérdés jut eszembe önnel kapcsolatban: vajon fázik-e?
– Ez valóban jó kérdés. Talán meglepő a válaszom: otthon soha nem zuhanyozom hideg vízben, mert nem tudom elviselni. Ezzel szemben szemrebbenés nélkül beugrom a jéghideg tóba vagy folyóba. Azért nincs hidegérzetem, mert előtte bemelegítek, így a testem teljesen másként reagál a körülményekre.

– Nem kellene odahaza is bemelegítenie?
– Kicsit furcsán nézne rám a családom.

– Egyébként hogyan tréningezik?
– Nincs különösebb receptem. Meleg ruhákba öltözöm, jól bebugyolálom magam, az ujjaimat pedig a dzseki alatt „dunsztolom”. Három kilométernyi futás után, „begőzölt” állapotban minden gond nélkül kisgatyára vetkőzöm és bevetem magam a fagyos vízbe. Az első öt percben nem érzem, hogy hideg lenne. Ilyenkor másként működik az agyam. Nyilván az izgalom is számít, végül is több ezer ember előtt kell megmutatni, hogy mire vagyok képes.

– Kap biztatást a közönségtől?
– Természetesen. Mohácson legalább háromezren kíváncsiak voltak rám. Elszorult a torkom, amikor megláttam a tömeget a parton. Miközben integettem nekik, arra gondoltam, mi lenne, ha rosszul lennék úszás közben, vagy netán meghalnék a vízben. Persze azonnal elhessegettem ezeket a gondolatokat, hiszen a családomat nem hagyhatom itt. Csak azért mondtam ezt el, hogy érzékeltessem, milyen mély érzelmi állapotban vagyok ilyenkor.

– Miért tartja fontosnak az akcióit?
– Mindenekelőtt jó erőnlétet ad. Én tizenhét éve nem voltam megfázva, a gyerekeimtől sem kapok el semmilyen betegséget. Az immunrendszer úgy megerősödik a 0 fokos vízben, hogy az ember védelmet kap megfázás ellen. Ezt saját tapasztalataim alapján megerősíthetem!

– Édesapja emlékét is őrzi?
– Harminchét éven keresztül rendszeresen átúszta télen a Dunát. Hagyományt teremtett, én folytatom. Sok előnyét látom édesapám hírnevének, de soha nem élek vissza vele.

– Hogyan használja ki a nyilvánosságot?
– Újabban minden alkalommal megfogalmazok egy célt, hogy milyen ügyért úszok. Kecskeméten például az állatkínzás ellen hívtam fel a figyelmet, ott volt a helyszínen Füles kutya, a helyi Mentsvár Az Állatokért Alapítvány megmentettje is. Február 14-én, szombaton délután kettőtől Budapesten, az Erzsébet és a Szabadság híd közötti Duna-szakaszon találkozhatnak velem az érdeklődők, a Valentin nap jegyében merülök a folyóba.

– Most mi az üzenet?
– Hogy mennyire fontos a párkapcsolat. Tisztelni, szeretni a másikat. Amikor olyan a sok a válás, mint nálunk, csak azt ajánlhatom, hogy figyeljünk oda jobban egymásra.

– Mit szól a családja a szenvedélyéhez?
– Már megszokták. S odahaza nem erről beszélgetünk.

– Kifizetődő a téli úszkálás? Miből élnek?
– Hát, nem az úszásból. Egyébként a „fellépéseim” nem járnak nagy költséggel. Ahová meghívnak, ott a helyiek mindent megszerveznek. Egy motorcsónak, két búvár és egy mentő kell csupán. Hogy miből élünk? Főleg jógaoktatásból. Négy-öt csoportnak tartok órákat rendszeresen. Leginkább Budapesten, de Kecskemétre is járok már tizenhét éve. Újabb kihívásokra is vállalkozom: egyre több nagyvállalathoz invitálnak, hogy tartsak tréninget a dolgozóiknak. És ki ne hagyjam a sorból a Gong Rádiót, ahol Éljen a test! címmel minden vasárnap este hallható az interaktív műsorom.

– Mihez kezd, ha vége a téli úszószezonjának?
– Készülök a gyermeknapra. Május 23-án kezdem el a Pécs és Budapest közötti futást, melynek mottója mindent elárul: „Tíznapos futás Schirillával a kórházban ápolt gyerekekért.” Ezt nagyon fontos missziónak tartom. Annál is inkább átérzem a problémát, mert nekem is van három gyermekem – szerencsére egészségesek.

– Akkor lesz kinek átadnia majd a stafétabotot...
– Sőt, júliusban születik a negyedik... Az pedig még a jövő zenéje, hogy melyikük viszi tovább a családi örökséget.