A családmodellbe minden beleszól 3.

Ági 32 éves fodrász, hatalmas pocakjával is nagyon csinosan vág, fest, dauerol. Megnyugtatja vendégeit, hogy a szalonból megy szülni és öt héttel később már egy-két törzsfejet el tud vállalni. Ági és a párja egy éve él élettársi kapcsolatban, és az öntudatos lánynak esze ágában sincs házasodni. A házasságot bonyolult jogi formának tartja, amely lehetőséget ad arra, hogy igazságtalan anyagi helyzetet szüljön egy válás alkalmával. Hallhattam én is ugye (a fodrászatban), hogy mik mennek. „Én olyan szemléletű vagyok, hogy a holnapot senki nem tudja, ez az én menekülősdim. Én pont nem az anyagi biztonságot látom a házasságban, hanem a függést.” Szerinte az élettársasdival is vigyázni kell, nagyon tájékozott a témában: – Két év után beköltözöl valakihez, azt mondod, figyi, te fizeted a gázszámlát, én a villanyt. Mutatja a nyári képeket, a számlákat, puff, már megy is a vagyonmegosztás. Na, nálam nem fogja senki a villanyszámlát fizetni.

Mindkettejüknek van lakása, Ágiéban laknak, így érzik tisztának a helyzetet. A lánynak ezért is olyan fontos munkája megtartása, retteg a kiszolgáltatottságtól: „Kipróbáltam a korlátokat és rájöttem, hogy nem megy.” Amikor a gyerekvállalásról kérdezem, azt mondja, hogy „anyává válni jó dolog, annak nincs negatív oldala.

Magyarországon, ahogy Nyugat-Európában az élettársi kapcsolat nem feltétlenül kiváltója a házasságnak, sok esetben hosszú előkészítési fázis inkább.

Iszlai Zoltán a házasság fontosságára és a halogatás veszélyeire hívja fel a figyelmet:
– Kevés a mi kultúránkban az a fajta beavatási pont, amikor valami lélektani fejlődésben nagyon fontos szertartás történik – a házasság ilyen. Felvállaljuk ezt a kapcsolatot ország-világ előtt, szándéknyilatkozatot teszünk: „Együtt, egy életen át”. Van egy ilyen töltete ennek az egésznek, ami hogy ha kimarad, akkor ennek a hiányát viszont fel kell dolgozni az élettársi kapcsolatban, egy lyuk marad ott, mert kivettünk valamit.

Ha az élettársi kapcsolat házasságként folytatódik, a szakember szerint fontos, hogy ez a váltás mikor következik be. „A kivárós modell egy nagyon fontos dologgal nem számol.

Van egy olyan kapcsolati fejlődés, aminek a lépcsőfokai, nagyon hasonlítanak a kisgyermek fejlődésének fokaira. Kezdődik egy szimbiózissal, ami a szerelmet jelenti, szimbolizálja, aztán elindul egy differenciálódás, amikor elkezdjük megkülönböztetni magunkat. Ez egy gyermek vagy egy kapcsolat második-harmadik évében jelentkezik. Ezt követi a gyakorló fázisnak nevezett szakasz, amikor a világ felé fordul a gyermek, ez szimbolikus mintaként a párkapcsolatban is megjelenik: erős kifele fordulás, bizonyítás, megmérettetés a világ felé, önmegvalósítási szakasz indul meg, így ebben a szakaszban nem szoktak összeházasodni az emberek.” Ekkor már általában megszületik egy gyerek, és az anya (és ideális esetben az apa is) visszalép az önmegvalósításból. Ha korábban nem köttetik meg ez az egyesség, akkor onnantól nehéz idők jönnek, figyelmeztet a szakember.

A sorozat következő, negyedik (befejező) része holnap olvasható.