Állami gondoskodásba adnám a gyermekem!

Három család nemrég azzal kereste fel a veszprémi gyámhivatalt, hogy vegyék állami gondozásba gyermekeiket, mert ők nem tudnak gondoskodni róluk. A szülők elmondták, hogy a válság miatt elveszítették a munkahelyüket, munkát nem, vagy csak külföldön találtak, ahová nem vihetik magukkal a gyermekeiket. Mivel nem tudják tovább fizetni az albérletet, a családi fedél nélkül maradhat, a porontyaikkal pedig nem mehetnek az utcára.

A veszprémi esetek nem egyediek. A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint a válság kezdete óta nőt az állami gondozásba vett gyerekek száma.

Valószínűleg a teljes kétségbeesés vezeti a családokat arra, hogy lemondani kényszerüljenek a gyermekükről. A szülők talán úgy gondolják, hogy jót tennének a kicsiknek, hiszen biztos fedél maradna a fejük fölött és étel kerülne az asztalukra. Az állami gondozásba vétel súlyos lelki sebeket is okozhat a gyermekekben, amit sokszor egész életükben nem tudnának leküzdeni. Az elveszettség, a bizonytalanság érzése pedig alapjaiban rendítheti meg a gyermek önértékelését, súlyos károkat okozva a lelki fejlődésében.

A gyámhivatal nem segíthet állami gondozásba vétellel a bajba jutott családokon, hiszen a törvény szerint Magyarországon egyetlen gyereket sem lehet anyagi okok miatt elválasztani a családjától. Ennek némileg ellentmond, hogy az ENSZ Gyermekek Jogainak Bizottsága szerint a magyar kicsinyek gyakran anyagi okok miatt kerülnek hosszú időre helyettesítő gondoskodásba. Az ilyen gyermekeknek körülbelül a fele nem nevelőszülőkhöz, hanem állami intézetekbe kerül. Pedig a család alapvető fontosságú a gyermekek testi-lelki-érzelmi és viselkedésbeli fejlődéséhez. Az állami gondozásban élőknél 11-szer nagyobb az esélye annak, hogy végzettség nélkül lépjék át a tankötelezettség felső korhatárát, és háromszoros a valószínűsége, hogy bűncselekményt kövessenek el. A börtönbe kerültek mintegy negyede az állami gondozottak közül kerül ki.  Ráadásul a gyermekvédelmi gondoskodásban felnőttek későbbi gyermekei gyakran szintén állami gondoskodásba kerülnek.

A gyermekvédelmi rendszer ezért csak a legszükségesebb esetekben szakítja szét a családokat, például bántalmazás, vagy a szülők szenvedélybetegsége esetén.  Rossz anyagi körülmények miatt – elméletileg – nem vesznek állami gondozásba gyerekeket, inkább a családot támogatják, hogy képes legyen megfelelő feltételeket biztosítani a gyermek számára.  Kérdés, hogy elegendő-e ez a támogatás?