Szexualitás és diszkrimináció

A tanulmányt Stephen Whittle, a Manchester Metropolitan University esélyegyenlőségi jogokkal foglalkozó professzora mutatta be az első ír transzneműséggel foglalkozó konferencián. A felmérés rendkívüli aránytalanságokat tárt fel a transzneműek – azon személyek, akik nem születési nemükkel azonosulnak – munkaerő-piaci helyzetében és egészségügyi ellátását illetően.

Az európai népességi átlaghoz viszonyítva a transzneműek között három és félszer nagyobb a magasan képzett személyek aránya. A felmérés szerint az önmagukat transzeneműként meghatározók 26 százaléka már 16 éves kora körül otthagyja az iskolát, de 42 százalékuk felsőfokú, 21 százalékuk pedig posztgraduális végzettséggel is rendelkezik. Az átlagnépességen belül ez utóbbiak aránya csak 6 százalék. Bár a transznemű identitást vallók többsége jól képzett, mégis fizetésük nagysága nem áll arányban végzettségükkel. A megkérdezettek 49,4 százaléka ugyanis nem keres többet évi 25 ezer eurónál.

A 2500 személy megkérdezésével végzett kutatás a válaszadók mentális és fizikai egészségi helyzetét is aggasztónak minősítette. A felmérés szerint a megkérdezettek 30 százaléka kísérelt már meg öngyilkosságot, ráadásul ezek fele több mint egy alkalommal próbált meg önkezével végett vetni az életének. Ugyanakkor a többségük lehetőség szerint kerüli, hogy fizikai vagy mentális panaszaival orvoshoz forduljon. Tapasztalataik alapján ugyanis megerősítettnek érzik azon feltételezésüket, hogy az orvosok és egészségügyi szakemberek előítéletesek velük szemben, ezért úgysem kapnának kielégítő ellátást. Whittle professzor megállapításai szerint, a szakemberek erős kapcsolatot látnak a transzidentitás és a mentális panaszok között, amelynek eredményeként a transzneműek sok esetben valóban nem a megfelelő ellátást kapják.

A helyzet Magyarországon sem kedvezőbb. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából 2007-ben végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek gyakran szenvednek a társadalmi kirekesztés különböző megnyilvánulásaitól. A válaszadók háromnegyede hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoport tagjaként azonosította magát. A kutatás szerint a társadalmi élet különböző színtereit tekintve a leszbikus nők nagyobb mértékű megkülönböztetést érzékelnek a családjukon belül és a magyar jogrendszer részéről, mint a meleg férfiak.

Ugyanakkor a válaszok alapján kiderült, hogy az iskolában a férfiak szembesülnek gyakrabban az előítéletek különböző formájú megnyilvánulásaival. Emellett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők gyakrabban tapasztaltak diszkriminatív magatartást a média és a jogrendszer részéről, mint az alacsonyabb végzettségűek.

A válaszadók 36 százaléka számolt be arról, hogy munkahelyén hátrányos megkülönböztetésben volt része. A negyven évnél idősebbek gyakrabban tapasztaltak diszkriminatív megnyilvánulást a munkaadók és munkatársak részéről, mint a fiatalabbak. Ennek leggyakoribb megnyilvánulási formája, amikor az érintettet emiatt nem vették fel, bocsátották el, vagy zaklatták.

Az egészségügyi ellátást tekintve a válaszadók több mint negyede tapasztalt megkülönböztetést. Ezek aránya a budapestiek körében magasabb volt, mind vidéki társaik esetében. A válaszadók leggyakrabban a véradással és a HIV-teszteléssel kapcsolatos nyílt diszkriminációról számoltak be, de nem egy személy tapasztalta, hogy az orvos mentális betegségnek tekintette identitását, és ennek megfelelő kezelést javasolt számára, vagy nem látta el megfelelően.

A szexuális orientáció tekintetében kisebbségnek számító emberekkel a szemben a többség egyrészt az általános többség/kisebbség elfogultságot mutatja: aki a többségi csoporttal azonosul, az saját egyéni pozitív önértékelését jelentős mértékben ennek a csoportnak a megítéléséből származtatja. Másrészt a témával kapcsolatos tudatlanság , a nemi identitás biztonságának megingása miatti félelem vált ki előítéletes reakciókat – foglalja össze a tapasztalatokat Síklaki István, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese.

A manapság természetesnek mondott reakciók ellen csak tudatos attitűdformálással, a szocializáció olyan befolyásolásával lehet érdemben tenni, ami oszlatja az aggodalmakat,és megtanít türelmesnek lenni a miénktől eltérő szexuális orientáció iránt.

Forrás: ELTE - TáTK hírlevél