Bátran passzold le!

Ez érzelmi indíttatású vállalkozás; a férjem lett a tulajdonos, én a vezető – bocsátja előre a harmincéves Bíró-Tréba Eszter, miközben betolja a kapun a babakocsiban izgő-mozgó, tündéri kisfiát. Aztán belevág a Dindiland gyermekmegőrző játszóház történetébe.

– Mikor Sasa két és fél éve megszületett, sokat agyaltam, mihez kezdjek úgy, hogy együtt maradhassak a fiammal. Gyes előtt a Miskolci Tévénél riporterkedtem, de utána már Sasa volt a központ. A párom ötletére, aki máig mindenben rengeteget segít, Széchenyi-hitelt vettünk fel. Jól eladósodtunk, de idén márciusban megnyitottuk ezt a kerti játszóteres, szuperül berendezett gyerekbirodalmat. Még internet is van a nagyobbaknak, szolárium, szauna az anyukáknak. Sehol a városban és a környékén nincs ilyen hely, mint a Dindiland, ahová félévestől öt-hat éves korig néhány órára befogadjuk a gyerekeket. Ráadásul hétvégén is! A szülők itt hagyhatják őket, de velük is lehetnek. Szakképzett óvodapedagógusaink készségfejlesztő programokkal szórakoztatják a gyerekeket, közben a szülők kávéznak, olvasgatnak, tapasztalatot cserélnek.

Kint és bent tényleg minden szép és hangulatos. A hatalmas, többszobás bérelt házban az ízléses berendezés, a játékok tömkelege, a színesre festett, dekorált falak a házaspár és a pedagógus nagymama munkáját dicsérik. Az udvaron árnyékos, elkerített játszótér homokozóval, csúszdával, hintával, mászókával, ahol az anyukáknak nem kell félniük – mint a közparkokban –, hogy a homokozóban kutyapiszokba tenyerel a gyerekük. A konyhában uzsonna készül, és külön kávézója van az anyukáknak. A délelőtti programok közül most a Zsebibaba megy, ami szellemi felkészítés az óvodára.
A fiával gyesen lévő Eszternek ez a második otthona. Sok egyke kicsinek is, mert a húsz férőhelyes Dindibe zömmel őket hozzák a kert nélküli lakótelepi lakásokból. Eszter maga is elámult a tavaszi megnyitón. A kétnapos, telt házas, ingyenes buli hírét maguk az anyukák vitték szét. Gyerekből azóta sincs hiány, és egyre több az itt rendezett születésnapi zsúr is, ami remek dolog, hiszen nem kell miatta fejtetőre állítani a lakást.

Kovácsné Fekete Zita fia, Ádám is egyke; nagyszülei dolgoznak. A hároméves fiú itt lelt „féltestvér” barátra, Csongorral szinte elválaszthatatlanok. Ádám ősztől óvodás lesz, Zita pedig munkába áll. Sűrűn hozza fiát délelőttönként pár órára – főleg akkor volt ez nagyon hasznos, amikor otthon gyógypedagógiai másoddiplomás vizsgáira készült. Tömören fogalmaz: az ötlet praktikus, az ellátás színvonalas, az árak pedig bababarátiak. Örül, hogy biztonságban tudja a gyerekét, míg tanul, fia meg élvezi a nyüzsgést.

A másfél éves Szonját mamája, Lövei Márta hetente kétszer hordja a Zsebibabára, mióta hallott a Dindiről. De vele marad, ki kell használni az együttlétet, hiszen Szonja ősztől bölcsis lesz, ő meg visszamegy dolgozni. Párjával közös döntésük, hogy testvér már nem születik. Márta a játszóház rugalmasságát is dicséri: bár délelőtt tízkor van nyitás, ha valaki beszól, hogy reggel nyolctól szeretné hozni a gyerekét, nincs akadálya.