Légitámadás a hőségben

A rosszul beállított, ritkán vagy soha nem tisztított légkondicionáló több bosszúságot tartogat, mint amennyi hasznot hajt. Hihetetlen, de az elavult, piszkos berendezéssel hűtött irodák, szobák légterében akár több tízszeres mennyiségű por, pollen és egyéb szennyeződés keringhet, mint az utcai levegőben.

Az immunrendszert amúgy is próbára teszi, ha a kinti 30-35 fokos forróságból mondjuk egy 15 fokos irodába, üzletbe lépünk. Ha pedig hozzászámítjuk, hogy az elkoszolódott légkondiból kiáramló 6-8 fokos levegő ráadásul bacilusokat keringet, csoda, hogy átvészeljük e „légitámadást”. Főleg a nedvesítő kamrás légkondik okozhatnak meglepetést, a vizes közegben ugyanis baktériumok szaporodnak fel, és a berendezés ezeket „lövi ki” a helyiség levegőjébe.

A legsúlyosabb kór, amit e fertőzés okozhat, a legionárius betegség. Először amerikai veteránoknál tapasztalták a magas lázzal, influenzaszerű tünetekkel, atípusos tüdőgyulladással fenyegető nyavalyát, mely az életet is veszélyeztetheti. Nagy sokára jöttek rá, hogy a legionella baktériumokat, melyek a bajt okozták, a légkondi szórta szét. E kórokozók más nedves helyen, például szaunákban, zuhanyozókban is felszaporodhatnak. Ám csak akkor okoznak tüneteket, ha a levegőbe, majd onnan a tüdőbe jutnak.

A nyári hőgutában túl hidegre állított klímaberendezés sokféle nyavalyát – arcüreggyulladást, náthát – okozhat, ezért a hozzáértők azt tanácsolják, hogy a kinti és a benti hőmérséklet között legfeljebb 5 fok különbség legyen. Mivel a hűtött, szárazabb levegő kiszárítja a nyálkahártyákat, a folyadékpótlásról is gondoskodni kell. Tehát, ha a légkondis autónkkal egy mesterségesen „fagyos” moziba készülünk, ásványvizet és kardigánt is csomagoljunk a kánikulai „túlélő-felszerelésbe”