Mit jelent egészségesen élni?

A környezeti hatások – szokások, hagyományok, minták – nagyobb mértékben befolyásolják életkilátásainkat, mint öröklött tulajdonságaink. De ki alakítja ki ezeket? Mit tehetünk mi magunk?

Szülés előtt
Anyává válunk. Sokszor tudatos döntés eredményeként, máskor pedig kevésbé végiggondolva. Egy dolog azonban biztos: senki nem készít fel minket rá. Ha így lenne, biztosan tudnánk, mennyire fontos az anya testi-lelki állapota a teherbeeséskor. Tudnánk, hogyan kell táplálkozni, mennyit kell mozogni, hogyan kell tisztálkodni.

A jó szülész-nőgyógyász és védőnő sok mindenben segít, de nem lehet mindig velünk. Ilyenkor jönnek a barátok, ismerősök és családtagok kért és kéretlen tanácsai. És a rengeteg ellentmondás! Van, aki erre esküszik, van, aki arra. Jöjjön tehát az internet! Cikkek, tematikus oldalak, fórumok. A zűrzavar növekszik. És akkor döntünk. Döntenünk, cselekednünk kell, a legjobb tudásunk szerint.

Szülés után
Amikor a kisbaba megszületik, kérdéseink megsokszorozódnak. Sajnos, megszűnt az a régi világ, amikor 2-3 generáció együtt élt, és a felnövekvő nemzedék észrevétlenül sajátította el az életvezetéshez szükséges gyakorlati ismereteket.

Óriási szerencséje van annak, aki a gyermekgyógyásszal és védőnővel kialakított kapcsolata folytán a lényeges kérdésekre választ kap. Óriási szerencséje van annak, akinek családjában, ismerősei között van szakember, és tudása elérhető.

És a többiek? Honnan kellene tudnunk a csecsemővel bánni, csak azért, mert nők vagyunk és gyereket szültünk? Miért nem tanította ezt nekünk senki?

Tessék nekünk megtanítani!
A Vöröskereszt évek óta szervez csecsemőgondozási versenyt tizenéveseknek. De ki készítse fel őket? A biológiatanár? A védőnő? A szülő? Nézzünk szembe az igazsággal! Az esetek túlnyomó részében a biológiatanárnak nincsenek gyakorlati ismeretei, a védőnőnek nincs tanítási tapasztalata, a szülő meg még az elméletet sem tudja. Honnan is tudná? Soha senki nem tanította neki.

Így tehát elindul a versenyen az a néhány lelkes csapat, ahol az ügybuzgó és tehetséges biológiatanár, védőnő, szülő erre időt és energiát szán. Nem elhanyagolható tényező az ő felkészülésük ezekben az esetekben. Legalább annyi időt és ener-giát fektetnek bele, mint a gyerekek.

De megéri az a sok csillogó szempár, azok az okos kérdések, az a sok lelkes és elszánt tinédzser lány, aki nem csak elhatározta, de tesz is azért, hogy jó anya legyen

Ismerd meg a testedet!
Mit nem tudunk? Általában a miérteket. Már az óvodában megtanítják, hogy evés előtt kezet kell mosni. Mert piszkos. Nagyon kevés szó esik ilyenkor a szabad szemmel láthatatlan kórokozókról és az általuk okozott betegségekről, tüneteikről, következményeikről. Pedig el lehet mondani egyszerűen. A kis óvodás is megérti. Ugyanez vonatkoztatható a testünket és egészségünket érintő egyéb területekre is. Mit és miért együnk, miért és mennyit mozogjunk, hogyan, mennyit és miért aludjunk stb.

A felnőttek sincsenek tisztában a saját testük működésével, alapvető élettani folyamatokkal (emésztés, légzés, izmok működése stb.). Még akkor sem, ha bebiflázták a biológiakönyvekből. Az őszinte, világos, gyakorlatias egészséginformációk elkerültek bennünket. Pedig, ahogy mondani szokás, igény lenne rá.

Ha komolyan és felelősségteljesen gondolkodunk testünkről, és hiszünk a betegségmegelőzésben, tudnunk kell olvasni szervezetünk jelzéseit. Ha észrevettük, értenünk kell a jelzéseket, tisztában kell lennünk a teendőkkel. De hányan vagyunk erre képesek?

Álszemérem?
Struccpolitikánk a szexualitás (és az azt övező kérdések) körül csúcsosodik ki. Miért olyan nehéz erről beszélni? A válasz egyszerű. Mert nem tudjuk mihez kötni. Nem beszélhetünk úgy testünk reakcióiról, hogy nem ismerjük. Sőt, azt a „nyelvet” sem beszéljük, amivel ezek a működések leírhatóak lennének.

Emlékeznek az Így működik a tested című könyvre? Egy robot, egy embergép segítségével során magyarázta el a szervezet működését. Rongyosra olvastam, kisebb koromban kerestem a szerkezeteket magamban, nagyobbacskaként pedig a párhuzamokat a gép és a testem között. Végül megtaláltam. Az egyetem végére. De olyan jó lett volna, ha valaki a születésemtől fogva vezetett volna ezen az úton és nem csak a kíváncsiságom!

Nagyon nagy szükség lenne egyszerű és szemléletes egészségnevelő anyagokra, eszközökre és csillogó szemű, lelkes szakemberekre! Kísérjenek, oktassanak, neveljenek bennünket az egészségre már születésünktől fogva!

Forrás: Diéta és Fitnesz