Illatos nosztalgiázás

A babaszappan illatos habjára nemcsak a középkorúak emlékeznek. A nosztalgia jegyében felidézzük a régi hazai márkák históriáját!

ÉletstílusPalágyi Edit2009. 08. 26. szerda2009. 08. 26.
Illatos nosztalgiázás

A „baba” már az 1920-as években ott habzott a hazai fürdőszobákban. Akkor még csupán szappan formájában – manapság azonban az 1997 óta márkatulajdonos Unilever cég túllépett a babaápolási termékeken, és tusfürdőkkel is kényezteti a nosztalgikus kedvű vásárlókat.

Ám időzzünk el kicsit a kék-fehér pöttyös lanolinos babaszappannál, ugyanis kevesen tudják, hogy e „hungarikum” gyártása védett szabadalom alapján folyik. A termékcsalád a nevét természetesen onnan kapta, hogy kezdetben az aprónép ápolására szolgáló olaj, hintőpor és persze babakrém tartozott bele. Az első tusfürdő – amolyan vívmányként – tíz éve jelent meg, majd jöttek a habfürdők és a samponok. Tavaly óta már a férfiakra is gondolnak, s az idén – stílszerűen: magyarosan – vörösszőlő és rózsa illatú tusfürdővel rukkoltak elő. A baba így „kinőtte” a pelenkázót és igazi családi márkává vált.

Az Amodent, a négy évtizede még egyeduralkodónak számító, jellegzetesen magyar fogkrém ugyancsak az Unilever márkája. Az 1965 óta kapható, ásványi anyagokban gazdag fogkrém ma háromféle ízben kínálja magát, de aki időutazásra vágyik, föltétlenül az „eredeti íz” feliratú tubust emelje le a polcról.

A Helia-D históriája egy nyolcvanas évekbeli tévériportban kezdődött, ahol egy idős hölgy elárulta: napraforgószárból készült krémmel őrzi bőre frissességét. A nap csodája beváltotta a reményeket: a gyógyszergyári kísérletek is igazolták a hatást. A magyar származású amerikai színésznő, Gábor Zsazsa is esküdött rá, hogy ezzel a krémmel tartja magát fiatalon. A rendszerváltás megpróbáltatásai után az Unilever vásárolta meg a márkát, majd miután megvált tőle, egy hazai befektetőkből álló konzorcium vette meg, hogy méltó helyére helyezze vissza a hazai piacon. A napraforgót nem véletlenül használták gyógyszerként is az indiánok: különleges hatóanyagai nemcsak a növény szárának kölcsönöznek rugalmasságot és hajlékonyságot, hanem a bőrt is megóvják a petyhüdtségtől, a ráncoktól.

De ne feledkezzünk meg a Caoláról sem! Ezt a nevet az 1918-ban alapított Baeder cég használta először. A márka nem csupán krémet rejtett, de a rúzstól a rovarirtóig több százféle terméket takart a két világháború közti időszaktól. A harmincas években a magukra valamit is adó nők csak Caola szappannal mosakodtak. Tíz éve az EVM Rt. vásárolta meg a márkanevet, majd az évezred elejétől egyre színesebbé és népesebbé lett a termékcsalád. Ma már narancsvirág- és olívalevél-kivonatú Caola kencék is kaphatók. Hol van már a hajdan egyeduralkodó lanolinszappan!

A Caola háztartásvegyipari és kozmetikai részvénytársaság, melynek tavaly óta egy cseh cég a tulajdonosa, egyébként más, nosztalgiát keltő nevet is ápol. Övék a samponok „ősanyja”, a WU2, valamint az egyik első öblítőnk, a BIP, no meg nagyanyánk súrolója, az ULTRA is.

Ezek is érdekelhetnek