Boldó és Bencó 18.

Az ígéret valóban elhangzott, de akkor még nem sejtettem, hogy ebben az országban egyetlen termékből van hiánycikk, az pedig a felfújható, vízre bocsátható gumikrokodil. Nanyóval a gyerek bejárta Tolnát-Baranyát krokodilügyben, reménytelenül. Én pedig feladtam a harcot, ezért landolt a kosarunkban egy delfin. Próbáltam érvelni, hogy ez sokkal szelídebb, barátibb vízi állat, mint a krokodil, jobban megbízhat benne, igazi társra talál, Boldó tántoríthatatlan volt. – Akkor inkább nem kell semmi – jelentette ki. Nem tudtam eldönteni, örüljek-e annak, hogy a fiam ilyen következetesen ragaszkodik az elveihez, vagy bosszankodjak amiatt, hogy ugyanolyan makacs, mint jó pár felmenője.

Végül elindultunk a Balatonra. De hopp! Mit pillantunk meg egy útszéli árusnál!? Egy hatalmas, felfújható, libazöld színű krokodilt. „Csak a becsomagoltat tudom odaadni, a felfújt példány mintadarab, pumpával majd fel tetszenek fújni” – mondta az eladó, s Boldó boldogan szorította magához a szerzeményt. Most már kerek a világ, kezdődhet a vakáció!

Nyaralásaik családi körben zajlanak, Nanyó házában verődik össze a család. A bátyámék a gyerekekkel (két fiúval, Nanyó két másik unokájával), a világ legszuperebb nagypapája, Papsi, és mi négyen. Szinte minden nap vendégek, barátok, unokatestvérek, nagybácsik és tartozékaik. Zajlik az élet, és most már a krokodil is belépett a családtagok sorába. – Fel kellene fújni – tanácsolta Boldó. Laci magabiztosan előkapta a pumpát, ami nem fújta a levegőt, mert felmondta a szolgálatot. Boldó éktelen zokogásban tört ki, amikor a bátyám a tettek mezejére lépett. Gyakorlott apukaként szájjal fújta fel a hatalmas állatot. Büszkén itta az elismerő szavakat, miután a hatalmas kihívásnak eleget tett, de amikor be akarta dugaszolni a műanyag pöcköt, az kiugrott a helyéről. Többszöri próbálkozás után közölte: silány anyag, nem lehet bedugni. Boldó újfent ordításban tört ki, amikor Papsi, a maga bölcs nyugalmával megoldotta a problémát. „Szigszalaggal” ragasztotta le a pöcköt, amit csak a földi elemek mozdíthatnak ki a helyéről.

Irány a Balaton! A felfújt krokodil, a felfújt Hápi kacsa (ezt az úszógumit Bencó örökölte Boldótól, mert szegény másodszülöttem semmi újat nem kap, a már elhasznált „örökségek”jutnak neki), és egy felfújt gumicsónak, mert a szülőknek is kell némi élvezet.

Igazi idill, szikrázó Balaton, napsütés, két boldog gyerek, rólunk nem is beszélve. Amikor a tárgyak vízre bocsátására került a sor, Bencó közli: nem tart igényt Hápi kacsára, a csónakba szeretne ülni. Boldó szeme sarkából sandít, ahogy Bencó befészkeli magát a csónakba. Mégis hősiesen ráhasal a krokodilra, de pár perc múlva megszólal: szeretne Bencó mellé ülni.

A felfújható, vízre bocsátható zöld krokodilnak ez volt az első és az utolsó találkozása a Balaton vizével. Az egész nyarat a parton töltötte.