A Szabad Föld Kupa története (1.)

Azokat hívjuk közös nosztalgiázásra, akik a Szabad Föld Kupa labdarúgótorna nézői, szurkolói, netán tevékeny résztvevői voltak. Palágyi Béla rovatvezetőnk negyven év történéseit rendezte egybe, ezt olvashatják folytatásokban a Szabad Föld Online-on.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 03. 27. péntek2009. 03. 27.
A Szabad Föld Kupa története (1.)

Íme, így kezdődött:
„1964. november 7- én a Népstadionban lejátszották az első Szabad Föld Kupa döntőjét. A Budaörsi KSE és a Pilisi KSE 400 csapat közül jutott el a fináléig. A mérkőzés során Kosziba és Both góljaira csak Holánszki válaszolt, így 2:1 arányú győzelmükkel a budaörsiek hódították el első ízben a Szabad Föld Kupát. Ez a megmásíthatatlan tény ott díszeleg a serleg oldalán.
Volt nagy öröm a háznál, Hesz Ferenc, sportköri elnök így lelkendezett: – Úgy érzem, sportpályafutásunk legszebb állomására érkeztünk, örökké emlékezetes lesz számunkra ez a nap! A kupával még gazdát is nyertünk, a legközelebbi közgyűlésen a Sasad téesz átveszi a sportkört.”

A Szabad Föld és a kupa
Mit tehet egy újság a magyar labdarúgásért? Írhat róla cikket, jót, rosszat, attól függően, milyen eredményt kell világgá kürtölni. Olykor felvillanthat egy-egy arcélt azok közül a játékosok közül, akiknek életútját példának ajánlja. Toborozhat híveket a soros összecsapásokra, kinyilváníthatja elfogultságát azzal a táborral szemben, amely esőben, sárban, hóban, fagyban ott toporog a focipályák kerítésnél, vagy dércsípett orral lelkendezik a komfortosabb stadionok lelátóin. A lap olykor türelemre intheti azt a háziasszonyt, aki zsörtölődik, hogy „a miatt a fránya labda miatt” már megint hamarabb kell tálalni az ebédet a fiúnak, meg az apjának – és már hányadik hétvégén!
Nagyjából ennyi az, amennyit az újságjától elvárhat a nyájas olvasó. Ha azonban egy szerkesztőség egyszerre kapja fel a fejét a labda pattogására, biztos, hogy keresi a módját, miként lehetne a tollon kívül mással is szolgálni azt a kollektív tébolyt, amit labdarúgásnak hívnak. Lapunk, a Szabad Föld 1960-ban jutott el oda, hogy hírt adjon az ország sportjáról. Ettől kezdve már nem volt megállás: a sportrovat beindítása után a szerkesztői szobák légteréből kipattant egy szikra: Mi lenne, ha vándorserleget ajánlanánk fel a falusi focicsapatok számára? A dolog csak azért nem volt időszerű, mert a Magyar Népköztársasági Kupa is éppen átmeneti álmát aludta, egyszóval meg kellett várni, míg felébred… Hanem aztán csak levél érkezett az MTS (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) elnökségétől, miszerint 1964-ben újra megrendezik a Magyar Népköztársasági Kupát és azon belül akár a Szabad Föld Kupa kiírására is sor kerülhet.

Később még szebb lett a menyasszony: az MLSZ elnöksége azzal az ajánlattal állt elő, hogy a falusi labdarúgók kupadöntőjét az MNK-finálé előmeccseként akár a Népstadionban is megtarthatjuk. Hát akkor rajta, jöttek a lázas szervezés hónapjai, aztán 1964. november 7-én, a Népstadionban, az első kupadöntőnkön pályára lépett a Budaörsi KSE és a Pilisi KSE. Ez ma már történelem, a mi történelmünk is.

Lapunk ettől kezdve megpróbált egy katedrálist építeni cselekből, gólokból, ám mindenekelőtt a játék szeretetéből. És voltak követőink: Csehszlovákiában a járási másodosztály színvonalán rendeztek kupavetélkedőt, Lengyelországban viszont az NB III magasságába tették a mércét, sőt az NDK is mérlegelte, hogy követi a példát. Így történhetett, hogy amikor a Szabad Föld Kupa védője megmérkőzött a szomszéd országbeli ellenfelekkel, Csehszlovákiában rendre győzött, míg Lengyelországban sorra alulmaradt.

Sorjáztak hát a győztesek nevei a kupánk oldalán, már éppen a negyvenedik nyertes nevének felvéséséhez készülődtek a vésnökök, amikor a jó szándékú, naiv amatőrizmus Titanicja kőkeményen beleütközött a piacgazdaság acélosan kemény profizmusába. A negyvenedik kupadöntő lebonyolítását tárgyaltuk, a folyosón ott várakoztak az érdekelt egyesületek, amikor valaki felvetette, hogy ma már minden pénzbe kerül, nem jól van az, miszerint a szövetség grátisz ad bírót, pályát, öltözőt a Szabad Földnek, piac lenne itt, vagy mifene. Egyébként meg más jelentkező is van a kupára, tessék megversenyezni a rendezés jogáért...

Azért csak eltöltöttünk negyven évet a vidék futballjának szolgálatában. Ennek a négy évtizednek állít szerény emléket összefoglalásunk, amely igyekszik név szerint felsorolni valamennyi résztvevőt, aki valaha is eljutott a torna fináléjáig.

Az első részben a hatvanas években történteket elevenítjük fel.

1964: A tokiói olimpia éve
A nemzetközi játékokon megszerzett tíz magyar aranyérem között van a futballcsapatunk nemesfém medálja is.

Az MNK-ért 1200 egyesület indult, közülük 400 nevezett a Szabad Föld Kupára. A döntőben való részvételre az az alsóbb osztályú együttes jogosult, amelyik a legmesszebb jutott a Magyar Népköztársasági Kupában. Budaörs és Pilis egyaránt a legjobb 16 között végzett a „nagyok” között, így ők szálltak harcba a mi trófeánkért a Népstadionban.

Budaörs: Kónya – Nagy, Szalai, Bajkó I. – Berger, Bodnár – Tóth, Szopós, Mezei, Kosziba, Lukács. Csere: Kürti és Both. Edző: Kun Vilmos.
Pilis: Varga – Horváth, Gyöngyösi, Kurucz – Bereczki, Földvárszki I. – Pintér, Földvárszki II., Holánszki, Kresják, Losó. Csere: Jákfalvi, Csikós. Edző: Polgár György.
Játékvezető: Dr. Vincze.

A vezető gólt Kosziba szerezte, 1: 0, majd Pilis a fiatal Holánszki góljával egyenlített, 1: 1. A győztes találatot Both lőtte, 2: 1, s ezzel a budaörsiek nyerték el az első ízben kiírt Szabad Föld Kupát. A kupa mellé egy rend labdarúgó felszerelést is kaptak, melynek Hesz Ferenc, a sportkör elnöke különösképpen örült:
– Úgy érzem, sportpályafutásunk legszebb állomása ez a nap. Még gazdát is nyertünk ezzel a kupával, a legközelebbi közgyűlésen a Sasad Tsz átveszi a sportkört – örvendezett.

1965: világbajnok lett Balczó és a női kézisek
Női kézilabda válogatottunk világbajnok lett, a döntőben Jugoszláviát vertük meg 5:3–ra.
Balczó András és a magyar csapat öttusában nyert vb-t, Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben ért el világrekordot.

A Szabad Föld Kupa döntőjébe az Esztergomi Marógép és a Vecsési VIZÉP jutott.

Az esztergomiak 100:22-es gólaránnyal nyerték a járási bajnokságot, az MNK-ban kiverték a Tatai Honvédot, a Tokodi Bányászt és az Almásfüzitői Timföld NB III-as gárdáját. Három hónapig víz alatt állt a pályájuk, az edzéseket az utcán és a grundokon tartották. A vecsésiek a Népköztársasági Kupában legyőzték a Salgótarjáni Kohászt, a Salgótarjáni Bányászt és döntetlent játszottak a Budapesti Spartacussal.

Mike játékvezető sípjelére így kezdtek a csapatok:
Esztergom: Vastagh – Gerendás, Kaposvári, Szabó – Baranyai, Mészáros – Schesser, Barabás, Börcsök, Elekes, Kastner. Edző: Hevesi.
Vecsés: Bogár – Molnár, Trasszel, Leimetter – Horváth, Fekete – Makovecz, Schiessler, Mercz, Varga, Szokolai. Edző. B. Nagy László.

Az első félidő hajrájában Schesser elvette a labdát a tétovázó Trasszeltől és Bogárt kicselezve a hálóba talált, 1:0. A második félidőben a csereként beállt Szűcs fejelt a hálóba, ezzel alakult ki a végeredmény. Hosszabbítás nem volt, az alacsonyabb osztályú, az MNK-ban legtovább jutó Vecsés nyerte a Szabad Föld Kupát. A mérkőzésről lapunkat Peterdi Pál tudósította, aki szerint a meccs felfedezettje az ördöngösen cselező esztergomi Kastner volt.

B. Nagy László ezt mondta a meccs után: – Tavaly kiestünk a megyei I. osztályból, úgy látszik, ez jót tett a csapatnak. Előbb szégyenkeztünk egy kicsit, aztán kezdtük elhinni, hogy ennél azért többet érünk...
 
1966: Alberték 3:1-re verték a brazilokat
Labdarúgó világbajnokság Angliában, Liverpoolban 3:1-.re verték Alberték a brazilokat, a meccsen Farkas szédületes kapásgólt lőtt.
Ebben az évben Atlétikai Európa bajnokságot rendeztek a Népstadionban.

A Szabad Föld Kupa döntőjébe a Mindszenti Tiszavirág Tsz és a Diósdi TC csapata került. Sajnos, elődeink nem minden mérkőzésről tudósítottak részletes alapossággal, így az utókor számára nem örökítették meg a két csapat összeállítását, a szereplőket tehát csak töredékeden tudjuk felsorolni.

A mindszenti csapat edzője Tóth Ferenc volt, a csapat tizennyolc esztendős középhátvédjét, pedig Pálinkó Ferencnek hívták. Ő volt az, aki egy hosszú labdával szöktette Sánta Imrét, aki Tóthoz továbbított, majd a visszakapott átadást egy lövőcsel után a hálóba passzolta. Ez a Sánta-gól volt az egyetlen, és ezzel nyerte meg a mindszenti csapat a Szabad Föld Kupát.

A krónika arról is szól, hogy mind a diósdi Domján kapus, mind pedig Menyhárt Imre, a mindszentiek hálóőre parádézott. A mindszentiek középcsatárát, Korom Ernőt a szépszámú publikum éppen az Aranylabda megszerzésén fáradozó Albert Flóriánhoz hasonlította. A Ferencváros vezetői megígérték, hogy a trófea ráadásaként egy barátságos meccsre Mindszentre utaznak, a Népstadion vezetői pedig azzal fejezték ki elismerésüket, hogy a két együttes tagjait meghívták december 8-ra, a Bp. Vasas–Internazionale BEK-összecsapásra.

1967: Albert Flórián kapta az Aranylabdát
Muhammad Ali megtagadta a katonai szolgálatot, amiért ötévi börtönre, illetve 10 ezer dollárnyi pénzbírságra ítélte a bíróság. Az év Aranylabdása Albert Flórián lett.

A Szabad Föld Kupa egyre nagyobb népszerűségre tett szert, Honti György, az MLSZ főtitkára ezt egy nyilatkozatban erősítette meg. „Ma már a magyar példán felbuzdulva a csehszlovák, a lengyel és az NDK nemzeti kupájának is kísérője az ottani falusi kupa. Ezt a nagyon hasznos kezdeményezést 1964-ben a Szabad Föld szerkesztősége indította el.”

November 7-én, a Győr–Salgótarján MNK finálé előmérkőzéseként Medgyesegyháza és Nyírád csapata lépett a Népstadion gyepszőnyegére. Ők 1250 együttes közül jutottak el a döntőig, útközben számos magasabb osztályú csapatot legázolva.

Szentpéteri játékvezető sípjelére a következő összeállításban kezdtek a csapatok:
Nyírád: Kovács – Albrecht, Tóth, Lukács – Gyimóti, Pupos – Horváth, Kraxner, (Nyírő), Tulok, Simon, Pálfi.
Medgyesegyháza: Unyatinszki – Hürkecz, Plástyik II., Valyuck – Juhász, Kovács – Pugymer, Plástyik I. , Mészár, Bódi, Varga. Csereként Varga II. és Németh, valamint a sérült Unyatinszki kapus helyett Flender lépett pályára.

A 6. percben Mészár védhetetlenül bombázott a Nyírád hálójába, 1:0. A 12. percben Tulok egyenlített, 1:1. A 28. percben Horváth labdáját Kraxner perdítette a hálóba, 2:1. A második félidőben a medgyesegyháziak rohamoztak, kis szerencsével akár meg is fordíthatták volna a mérkőzés állását, ám több gól már nem esett, így Nyírád nyerte az 1967. évi Szabad Föld Kupát.

A legsportszerűbb csapat részére felajánlott serleget és az egy rend melegítőt a Táskai Tsz SE legénysége kapta.

1968: Olimpia Mexikóban
Augusztus 21. éjszakáján a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát. Olimpiát rendeztek Mexikóban, a mieink 10 arany, 10 ezüst és 12 bronzérmet szereztek.

A Szabad Föld Kupa döntőjébe a Kapuvári Községi Sportkör és a Mágocsi Béke Tsz csapata került. Pethő Imre, a kapuvári sportkör elnöke örömmel újságolta, hogy a döntőig vezető úton – a hét kupamérkőzés során – 27:5-ös gólaránnyal haladtak végig, ami mindennél többet mond.

Csonka István edző ismertette a játékoskeretet, ezek szerint a tréner Magyar Lászlóra, Lukács Ferencre, Henye Imrére, Szeg Kálmánra, Csermelyi Imrére, Alasz Miklósra, Varga Sándorra, Horváth Andrásra, Horváth Jánosra, Szalai Péterre, Hanner Jánosra, valamint Nagy Lászlóra, Horváth Imrére, Kiss Imrére, Félix Pálra és Rozsics Sándorra számít a Népstadionban.
Tombi János, a mágocsiak trénere heti négy edzéssel készítette fel csapatát, melyet a következő játékosok alkottak: Csongor László, Kiss Dezső, Prelogen Antal, Fazekas Ágoston, Molnár István, Kovács István, Tóth Ferenc, Molnár István II, Müller László, Csötönyi István, Sípos József, valamint Bornemissza Lajos, Pfefferman Ádám és Tóth Lajos.

A MÁV különvonatot indított Budapestre, mellyel 500 mágocsi szurkoló érkezett. Ilyen készülődés után nyerte a kupát a kapuvári csapat. Az újságban a helyet ezúttal Fehér Lajos sárvári beszéde foglalta el, így a döntő tudósítást egy képszöveggel tudták le elődeink, ebből kiderült, hogy a meccs a rendes játékidőben Szalai és Tóth Góljával 1:1-es döntetlennel ért véget, végül a büntetők döntöttek Kapuvár javára. A TOT díját Mágocs kapta, a KISZ KB ajándékát a Barcsi SC, míg a MEDOSZ elnökség jutalmát Högyész csapata vihette haza.
 
1969: Balczó ötödszörre is világbajnok
Az év tavaszán felszállt az első Concord, a hangsebesség kétszeresével téve meg az utat Amerikába. Balczó András Budapesten nyerte az ötödik öttusa világbajnokságát.

A Szabad Föld Kupáért egy Dunán túli és egy Dunán inneni csapat mérkőzött meg augusztus 20-án. A Szentegáti MEDOSZ SE ellenfele az Üllői Kossuth Tsz SK csapata volt. Csík Jenő, a szentegátiak sportvezetője elmondta, hogy soha nem látott összefogásra sarkallta a község gazdasági vezetőit a sikersorozat, de a szurkolók számán is érződött a gárda iránti növekvő szimpátia. Azon kesergett a sportköri elnök, hogy nem kaptak elég autóbuszt, így mindössze 150 drukker kíséri majd el a csapatot a Népstadionba.

Varga János, az üllői Kossuth Tsz elnökhelyettese a menetelésük során a balatonboglári MEDOSZ elleni 1:1-es döntetlent tartotta a legtöbbre. A harminchat éves csapatkapitány, Boda István a döntő mérkőzéssel tett pontot a pályafutása végére. – Ilyen szép búcsúról álmodik minden focista – mondta a visszavonuló sportember.

Fáth Dezső játékvezető sípszavára a következő összeállításban kezdett a két csapat:
Szentegát: Rossmann – Dudás, Tóth II., Tóth I. – Zákányi, Berkics – Szántó, Magda, Kismáté, Czifra, Földesi.
Üllői Kossuth Tsz. SE.: Nigrényi – Szabó, Mellis, Boda, - Zubor, Szűcs – Kiss, Tóth, Viczkó, Langó, Hang.

Az első perctől kezdve óriási iramot diktáltak a csapatok, és ami ugyancsak ritka, mesterhármas született: Kismáté a 6. és a 12. percben fejjel talált a hálóba, a 15. percben viszont bombagólt lőtt! Szentegát csapata Magda révén megszerezte a negyedik találatát, a második félidőben Viczkó szerezte az üllőiek becsületgólját, a 4:1-es siker a Baranya megyeieknek a kupagyőzelmet jelentette. Sokan gratuláltak Csík Jenőnek, aki a győztes csapat edzője és egyben a sportkör elnöke is volt.

Honlapunk látogatói a második részt április 3-án olvashatják!

Kattintson a fotóra és megnyílik képgalériánk!

Ezek is érdekelhetnek