Magyar sportcsillagok

Jelenleg 55 név kering az éterben, ők azok, akik közül tucatnyian fennmaradnak a rostán. A követelmény: dicsőséges sportolói múlt, maradandó sportvezetői tevékenység, no és a nyugdíjkorhatár, amikor már hazánk sportéletének csillagai közül is jó néhányan türelmetlenül várják a pénzes postás csöngetését. {p} Az ötvenöt nevet a sportágak szövetségei ajánlották a döntéshozók figyelmébe, kiegészíti a listát azoké, akik a fogyatékosok sportjában szereztek elévülhetetlen érdemeket.  Nem irigylem a döntéshozókat, hiszen már e névsor olvastán is nagy hiányérzetem támad.  Ha jól tudom, meghatározóan kontinentális jellegű égövünk alatt négy évszak váltakozik, a tél, a tavasz, a nyár és az ősz ciklikusan ismétlődik. Ebben az összevetésben hadd hívom fel a figyelmet különösen a téli évszakra, merthogy a zimankós hónapok alatt is rendeznek versenyeket, de még olimpiákat is, melyeken igen népes csapattal szoktuk képviseltetni magunkat. Hát akkor legalább csak egyetlenegyet az ötvenöt között... Mondjuk, Nagy Mariannt, aki bizony a maga idejében testvérbátyjával, Nagy Lászlóval fölöttébb kecsesen siklott a jégen. Pontozták is őket rendesen: Oslóban, a 40. Európa-bajnokságon elsők lettek, és két olimpián, 1952-ben és 1956-ban is bronzérmet nyertek. Az igazi sikert azonban Budapesten érték el: 1955 januárjának végén nálunk rendezték a kontinensviadalt, és a Nagy testvérpár fölényesen győzött! {p} Eredménylistájuk röviden ennyi, emellett, ami a sportágért való rajongást illeti, Nagy Mariann Jászberényben a Lehel Hűtőgépgyár műjégpályáján, a közeli Maci óvoda apróságai közül százakat tanított meg a sportág alapjaira. Mindezért talán legalább egy feltételes jelölést megérdemelt volna...A nyári sportágak jelöltjei között vannak, akiket lehetetlen kihagyni. Ilyen Balczó András ötszörös világbajnok és egyéni olimpiai aranyérmes. Róla a Balczó-kör jut az eszembe. Az a mátraházai futópálya, amelyen bakancsban, szöges bottal érdemes egyszer túrázni. Ott futkározott naponta, míg a felkészülés tartott, "természetesen" ólommal nehezített övvel a derekán. Két olimpián így is lemaradt a dobogó legmagasabb fokáról, a harmadikon, 1972-ben, Münchenben azonban célba ért. Sosem felejtem el, amit a győzelme után nyilatkozott: "Én most lefekszem, és reggel majd valakinek figyelmeztetnie kell, hogy öreg, el ne felejtsd, olimpiai bajnok vagy! És akkor nagyon fog tetszeni az egész. Örülni fogok a jó hírnek." Gyarmati Dezsőt biztosan nem hagyják ki, mert akkor le kell bontani a Császár uszodát. Erre pedig ma (remélem) senkinek nincs pénze. Puskás "Öcsi" bácsi rajta kell legyen a listán, ha van igazság. Földi Imre, Tatabánya díszpolgára mindenért megdolgozott. A három fogásnemben 1965-ben 360 kilogrammot tudott. Az iráni Nasszíri azt mondta, ez kevés - és rendre bezsebelte előtte az aranyakat. {p} Aztán 1972-ben Földi kivágta a 377,5 kilót, és neki szólt Münchenben a magyar himnusz. Mellesleg Csilla lánya is európai hírű súlyemelő lett. Ezt a nemzet nem felejtheti el. És Fábián Lászlót kajakban? A tízezer méteres távon nyert olimpiát Urányival, Eb-t Szöllősivel, vb-t Tímárral, majd megint Európa-bajnokságot, de már Kemecseivel. Közben eltelt jó tíz év. Most a felesége, Rozsnyói Katalin a lányok olimpiai aranyérmének kikovácsolásán munkálkodik. A kalapácsvető Zsivótzky Gyula egyik ága annak a fának, mely Németh Imrével gyökerezett, Csermák Józseffel, Kiss Balázzsal terebélyesedett, most pedig Annus Adrián a legfrissebb hajtása. A fa - a nemzet fája.Szerencsére sokan vannak olyanok, akik közül még választhatunk. Szép éveket szerzett korosztályomnak Albert Flórián, Portisch Lajos, Polyák Imre, akinek kitartását a fiatalok figyelmébe ajánlom. Kár, hogy nem lehet a díjazottak között az örök Nemzet Sportolója, Papp László, Gerevich Aladár, jó, hogy nem lehet még ott Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás és a többiek. És jó, ha olyan gondjaink vannak, hogy melyik csillagot válasszuk sportunk egének boltozatáról.