Ötven éve nem volt ilyen lagzi

{p} Fent Szabolcsban, Záhony alatt a napokban kettős menyegzőt tartottak. A tiszabezdédi Csobai Gábor és Gyula elvette a dögei Jánvári Orsolyát és Evelint. A templomi esküvőt a lányok falujában, Dögén tartották - édesanyjuk kérése volt ez, mondván, ott legyen az esküvő, ahol keresztvíz alá tartották őket.
Ám a fiúk apjának is volt egy kikötése. Ő nem bánja, hogy mi lesz a vacsoránál, de mikor a fiúk kikérik a lányokat Dögén, cigánybanda húzza rá a tust. Ezt is rendjén valónak ítélte minden érintett.
{p} Így aztán, míg a vacsora meg nem kezdődött, a híres tiszaszentmártoni cigányok húzták a talpalávalót. Igen, a talpalávalót, mert ha odébb is volt még az est, a táncidő, jó páran már világos nappal táncra perdültek. A szertartás tehát Dögén, a mulatság pedig a Tiszabezdéddel szomszédos Záhonyban volt, ahol egy nagy étkezdét béreltek ki a fiatalok.
{p} - Máskülönben teljesen átlagos lagzi volt, százötven-százhatvan fővel - magyarázza az ünnepeltek egyike, Csobai Gábor. - A páros esküvőre persze sokan felkapták a fejüket, hiszen ez azért nem mindennapos. A dögei anyakönyvvezető például ötven évre visszamenőleg ellenőrizte az anyakönyveket, és ilyen eseményt egyetlenegyet sem talált.
{p} Gábor ismerte meg korábban a jövendőbelijét. Hat és fél éve ismerkedtek össze, s már rég elhatározták, hogy összeházasodnak. Ám közben meghalt a lányok édesapja, s úgy tartották illendőnek, ha megvárják a gyászév leteltét.
A térség központjában, Kisvárdán beszélgetünk, egy számítástechnikai üzletben, ahol Gábor dolgozik. De már nem sokáig, hiszen hamarosan magánzó lesz. Idejének nagyobbik felét ezentúl minden bizonnyal húsz kilométerrel odébb, Záhonyban és közvetlen környékén tölti majd, ami egyáltalán nem baj.
{p} - Sőt! - egészíti ki a fentieket. - Hiszen én, bocsánat, mi, záhonyi lakosok vagyunk. Némi szülői segítséggel még legénykoromban vettem ott egy másfél szobás lakást, a házasság után oda költöztünk.
Gábor párja, Orsolya tavaly végzett a nyíregyházi egészségügyi főiskolán, s Tuzséron kapott állást. Úgyhogy most mindketten ingáznak. De van, aki napközben is szemmel tartja Záhonyban az utcájukat. Orsi testvére, Evelin ugyanis a közelben dolgozik, egy kis virágboltban.
{p} A fiúk Csobai nagyapjának ötlete volt a közös lakodalom - menyasszonytánccal, éjfél után menyecskeruhával és igazi "békebeli" hangulattal. A vendégek adakozó kedve is az volt, igazi békebeli. Az új asszonyok fejenként nyolcszázezer forintot táncoltak össze, ami nagyon jól jön az indulásnál. Igaz, Gabiéknál már csak a másik szobát kell berendezni, Gyuláéknál pedig azt sem, hiszen ők Bezdédre, a szülőkhöz költöztek.
{p} A széles, szépen rendben tartott Jánvári-porta kint van Döge nyugati szélén, ahol majd' minden második család Jánvári. De még hogy Jánvári! Ráadásul majd' mindegyik József. Így aztán kezdetben nem sokra megyünk azzal, hogy Jánvári Józsefnét keressük. Ámde amikor a kettős lakodalomra terelődik a szó, mindjárt pontos útbaigazítást kapunk.
A lányok, pontosabban most már fiatalasszonyok anyja lent a kertben gereblyézget. A kutyaugatásra figyel fel, s mondani se kell neki, már messziről mosolyogva kérdi: a lakodalom miatt, igaz?
{p} - Egyik szemem sír, a másik meg nevet - kínál hellyel bennünket a házban. - Tudom, hogy jól választottak, az új rokonság nagy-nagy szeretettel veszi körül őket. Csak hát nagyon üres lett nélkülük a ház. Jönnek pedig gyakran, hol együtt, hol felváltva, s a ház körüli munkákba is besegítenek, de ez már azért nem olyan, mint amikor együtt voltunk.
{p} Jánvári József családja korábban is igen-igen összetartó família volt, a családfő halála pedig még inkább összekötötte őket. Bizony nehéz volt feldolgozni a lányok búcsúját. Olyannyira nehéz, hogy például a szemben lakó Jánvári nagyapa el sem ment a mulatságba. Csak a kapuig ment, ott búcsúzott el a két, rajongásig szeretett unokától.
- Pedig ez az élet rendje - töröl egy könnycseppet az arcán Jánvári Józsefné. - Hogy a fiatalok kirepülnek. Mi is ezt tettük annak idején, s a lányok gyermekei is ezt teszik majd. Csak olyan nehéz elengedni őket! Mintha még mindig kislányok volnának. Számunkra azok is maradnak mindig.