Az aranycsapat legendája

Sírt örömében az ország, még Rákosi főelvtárs beszédei során sem hallgatták annyian a rádiót, mint akkor, Szepesi Györgyöt figyelve. Persze azt már a londoni fellépés előtt is tudta mindenki, hogy a nagy meccsnek bizony visszavágó is dukál, és ezen a májusi vasárnapon lépett fel Anglia - kissé már megszeppent - csapata a Népstadionban.Ha azt írjuk, hogy ekkor megbolondult a magyarság, igen finoman fogalmazunk. Soha nem várt még senki így focimeccset mifelénk, soha nem kapott még ilyen felhajtást egyetlen találkozó sem.

{p} De erről már tudósítson a Népsport, amelynek 1954. május 18-i számában egy szenzációs moziajánló (Vasöklű Bogdán: egy izgalmas szovjet történelmi játékfilm) mellett egyéb érdekességekre is bukkanunk. "Május 23-ára a Népstadionba sokkal több árut biztosítottak, mint addig bármilyen sporteseményre. Aki megéhezik, kedvére válogathat 40 000 szelet nápolyi, 12 000 darab pogácsa, 6000 darab húsos szendvics, 40 000 csomag savanyú cukorka, 3000 perec között." Mivel nem gasztronómiai lap vagyunk, a további felsorolástól engedelmükkel eltekintenénk, de azt azért megjegyezzük: a lap szerint 478 mozgóárus dolgozik majd, és erre a félezer helyre több tízezren jelentkeztek - természetesen ingyen, csak hogy láthassák a meccset...No igen, ennél fontosabb dolog akkoriban nem volt az egyszerű ember életében.

{p} Egy jegy a meccsre többet ért, mint bármelyik plecsni a párttól. Csakhogy összesen 92 ezer belépőt adhattak el, holott legalább egymillióan szerettek volna ott lenni a Népstadionban. Zsámbéki Jánosné, a gondnok felesége például arról panaszkodott, hogy egyszerűen nem mer hazamenni a stadionban lévő szolgálati lakásukba, mert ismerősök és ismeretlenek zaklatják naphosszat, hadd töltsék a meccs előtti éjszakát akár a konyhában - így máris meg lenne oldva a jegykérdés. Fájdalom, Zsámbékiné nem tudott a picinyke konyhájában elhelyezni úgy tizenötezer potyázót...Aztán: a meccs előtt elterjedt a hír, hogy a stadion területén dolgozó kőművesek közül kettőt befalaztak a társaik (lehet, Kőmíves Kelemen is abban a munkacsoportban dolgozott...) - a két ember derekasan végigálldogálta az éjszakát fülkéjében, egy lyukon levegőt is kaptak, ám amikor reggel kibontották magukat, az őrök lefülelték oket. Aranyos, ugye? De tudunk jobbat is.

{p} Szintén a sportlap számolt be róla, hogy a meccs reggelén egy úriember felhívta a stadion igazgatóját: tuti tippje van, a nézők majd postagalambok útján csempészik ki jegyeiket kint rekedt ismerőseiknek, akik újrahasznosítják őket. Azért, hogy ezt elmondta, cserében nem is kér mást, csak egy belépőt. Németh Imre igazgató válasza az volt, köszöni a figyelmeztetést, és küldi a jegyet - egy postagalambbal... Ennyi rossz hír és pórul járt néző után végre közöljünk egy jót is: az ormosbányai Burkus István brigádja 146 százalékra teljesítette a tervét, így minden tag belépőt kapott a meccsre.Felvezetésként Puskás Ferenc nyilatkozatát olvashattuk a Népsportban: "Kedves sporttársak! Biztassanak minket vasárnap szívvel-lélekkel. Legyenek bizakodóak, de ne elbizakodottak, ne kívánják, hogy már az első percekben vezetést szerezzünk." Öcsi hozzátette, tudja ő jól, hogy a sportszerű magyar közönség az angolokat is megtapsolja, de azért kéri, hogy a magyar csapatot kissé jobban buzdítsák... Persze Puskásékat nem kellett félteni a szimpátia elmaradásától: a magyar drukkerek mellett nem felejtették el a bejelentkezést a szovjetek sem, akik cirka kétszázmillió fővel támogatták - lélekben - a csapatot.

{p} Tegyük hozzá: a győzelem immár kötelező volt, hiszen néhány nappal korábban a Moszkvában nem éppen kedvelt jugók is megverték az angolokat, és a béketábor becsületén igen nagy folt esett volna, ha ez nekünk nem sikerül.Hogy a nagy barát fohásza, avagy a magyar játékosok ügyessége hozta meg a 7-1-es győzelmet, arról akkoriban megoszlottak a vélemények, mi azonban tulajdonítsuk a sikert a csapatnak. Bár Puskás intette a közönséget a gyors gól reményétől, már a 8. percben vezetett az együttes, a szünetig pedig megtriplázódott az előny. Igaz, lehetett volna több is, hiszen az öltözőben maguk az angolok is elismerték, hogy egyelőre könnyen megúszták... A vége azonban sokkal komolyabb verés lett, és azonmód meg is született a mondás: az angolok egy hétre jöttek, de hét-eggyel mentek. A hét gólnál is többet mond el azonban az az adat, hogy a magyar játékosok a kilencven perc alatt összesen harmincnyolcszor lőttek kapura - ez manapság egy teljes bajnoki szezonban sem jön össze...No de nézzük, miként emlékszik az ötven évvel ezelőtt történtekre Buzánszky Jenő.- Az angolok azt hitték, hogy a 6-3-as vereség csak egy kisiklás volt, ezért megint az 1928 óta érvényben lévő WM-rendszerben futballoztak, mi viszont már a 4-2-4-et alkalmaztuk, a jelek szerint sikerrel.

{p} Összesen 17 jegyet tudtam szerezni a meccsre, a feleségem osztotta szét, de azokban a napokban nem örvendett valami nagy népszerűségnek, hiszen sok ismerősünknek már nem jutott a belépőből... Nemcsak a lelátórész telt meg, hanem az elvtársi páholy is: soha ennyien még nem szorongtak benne. Kevesen tudják már manapság, hogy a páholyhoz nem is a stadionból lehetett bejutni, hanem valami alagútrendszeren át még jóval a Népstadion területén kívülről - hiába, nagyon vigyáztak akkoriban a főemberekre. Szerencsére az angol védők nem voltak ennyire óvatosak, simán nyertünk. Leginkább az első gól maradt meg bennem, amikor Puskás készülődött a szabadrúgáshoz, azonban Lantos egyszer csak ott termett, és a hálóba rúgta a labdát.

{p} Nagy szerencséje volt, mert ha nem megy be, Öcsi hetekig veszekedett volna vele... Az ország megint csak sírt örömében, a Népsport áradozott (bár nem hagyhatta ki, hogy az eredmény fölött hatalmas betűkkel köszöntse a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát), az angolok meg eltemették magukat. Lássunk néhány szalagcímet a brit lapokból: Mintha játékszerek lettek volna az angol védők (Daily Worker), A magyarok a labdarúgás mesterei (Times), Anglia RIP (RIP - Requiescat in pace, Nyugodjék békében - Daily Express), illetve a Daily Mail megállapítása: nehéz lenne olyan csapatot találni, amely el tudná venni a magyaroktól a vb-győzelmet. Sajnos, egy hónappal később, a világbajnokságon jött egy ilyen csapat.