Csenes tekés világbajnokok

Minden kornak megvan a maga megkülönböztetett sportága, melyet gyakorta a politika diktál. A második világháború befejezésétől jó ideig a röplabda volt a kiemelten kezelt sportágunk, melyet a Szovjetunióból kaptunk, a csasztuskákkal, usánkákkal, gimnasztyorkákkal együtt. A sportág ideológiáját maga Sztálin teremtette meg, amikor azt mondta: "Az lesz a kommunizmus, amikor kolhozista lányok röplabdáznak majd a Kaukázus csúcsán." Ettől kezdve a röplabdahálók ott feszültek minden közintézményünk udvarán, és a pihenőben lévő rendőrök vászonszárú csizmáikban önfeledten dübörögtek a véget nem érő mecscsek során az őrs udvarán.

{p} A tenisszel már nem volt ilyen kíméletes a sors: ha valamelyik kastély parkjában felfedeztek a környékbeliek egy-egy teniszpályát, azon csak akkor játszhattak, ha igazolást vittek a tszcs-ből, hogy a meccs előtt megkapáltak egy hold kukoricát.Napjainkban nyugatról érkeznek "kedvenc sportágaink", a kosárlabda a tengerentúlról jött, egy nagyobb, a megfelelő szubkultúrát tartalmazó küldeményben, melyben a Colombo mellett ott volt a Los Angeles Lakers és a Minnesota Timberwolves is. Mivel csak nézői lehetünk a nagy világversenyeknek, a kosárlabda iránti rajongásunk kimerül abban, hogy virtuális hősöket kreálunk külföldön szereplő játékosainkból, és kitüntető figyelemmel kísérjük Dávid Kornél minden moccanását ott, ahol éppen van. Volt, persze, valamikor nekünk is saját felkapott sportágunk, mégpedig a teke. A falusi korcsmák oldalaihoz az ügyes tulajdonos egy "kuglipályát" eszkábált, ahol naphosszat bombázták fagolyókkal a fabábukat a szórakozni vágyok, s a fogadások tétjeit legtöbbször korsó sörökben szabták meg, ha éppen aznap volt csapolás. A teke versenyága is hallatlanul népszerű volt, különösen a vasutas sportegyesületek művelték nagy kedvvel és szép sikerrel.

{p} A szolnoki Millennium kuglicsapat 1920-ban már verhetetlennek számított a környékben, legfeljebb a Fűtőház gárdája tudta őket megszorítani. Amikor pedig Csányi Béla vezérletével tekézőink 1980-ban párosban és egyéniben is aranyérmet gurítottak a romániai világbajnokságon, róluk beszélt az ország. Minden korcsmai kuglizó úgy érezte, akár ő is állhatna a dobogó tetején, ha csak kicsit is másként forog a sorsa. Aztán elhalkult a fagolyók dübörgése, divatba jöttek a flancosabb pályák, műanyag borítással, automata állítóval, már nem a suttyó gyerekek gurították vissza a golyót a vályúban egy nagy fagyiért, a sportág pedig szép csendesen elvesztette  a közönségét. Most ott tartunk, hogy Brassóban világbajnokságot rendeztek, ahol a férfi csapatunk 17 ország válogatottja közül az első lett, a nők a második helyen végeztek, és párosban is ezüstérmet szereztek. Mindezt némi késéssel a szaksajtó apró hírei közül kellett előbányászni, egyszóval szép csendben, mondhatni lábujjhegyen jutottak fel tekézőink a világ csúcsára. Hogy milyen körülmények között versenyző ellenfeleket győztek le a mieink, és mennyi munka van az eredményeik mögött, arról most ne essék szó. Egy azonban biztos: nem véletlen, hogy a sikerek szerzőit most külföldre csábítják, és a legjobbak aligha fognak ellenállni a kísértésnek.

{p} Kakukk Levente, aki a győztes csapat tagja, Bélapátfalváról került Szolnokra, ám továbbra is Heves megyében él nagymamájával. Jelenleg Szolnokról Szegedre tart, s mivel ő a családfenntartó, onnan talán párosbeli partnere, Kovács Gábor után Ausztriába vagy tovább. Levente juniorként nyert a felnőttek között világbajnokságot két évvel ezelőtt párosban. Pechjére "csak" tekében. Talán ha felkapottabb sportágat választ, villája lehetne a Balaton partján. Ám egy olyan sportágban, melynek világsikere csak mínuszos hír a médiában, nem sok pénz van. Márpedig a sport mókuskerekét a csilingelő eurók és dollárok működtetik. No és persze a forintok.