Akiknek a sport az életet jelenti

Athénban az olimpiai falu éjjel-nappal nyitva tartó étterme a csaknem négyezer sportoló és a sok kísérő, orvos, edző, technikai segítő találkahelye. Legyünk stílszerűek - ez az agora. Legjobban egy hatalmas repülőtéri hangárra vagy bajor vigadalmak óriási sátrára hasonlít, ahol egyidejűleg akár háromezer ember is kényelmesen étkezhet, s nincs a napnak olyan órája, amikor ne lenne itt csúcsforgalom. Edzésre, versenyre készülők, szabadnapos sportolók vagy a viadalról épp csak hogy hazatérők váltják egymást az asztaloknál, az önkiszolgáló rendszerű pultoknál. Ázsiai konyha, olasz és görög ételek, McDonald's, gyümölcssziget, sajt-, sütemény- és salátasarok. Mindenki kedvére válogathat, s bármikor visszatérhet, elsősorban a kedve határozza meg, hogy miből és mennyit tesz a tányérjára - súlykategóriájuk határaira kényesen figyelő versenyzők csak kellő önfegyelemmel felszerelkezve léphetnek be.
A falu, amely három hete az ötkarikás vetélkedő szereplőinek otthona volt, a szeptember 17-étől 28-áig tartó paralimpiára némiképp átalakult, hogy teljes komfortot nyújthasson a sérült sportolóknak. Az apartmanházak mindegyikéhez rámpa vezet, a faluban megállás nélkül köröző helyi járatú autóbuszokra meg a versenyhelyszínekre tartó járművekre lehajtható hidat szereltek, megkönnyítendő a kerekes székes utazók be- és kiszállását. A belső utakon csak ilyen buszok járnak, alkalmanként mégis rendőrök is irányítják a forgalmat, előzékenyen megállítják a járműveket a nehezen mozgó sportolók vagy a lejtőkön felgyorsuló kerekes székek előtt. A kétemeletes apartmanházakban egy-egy lakásban négy-tíz sportoló talált ideiglenes otthonra. A kisvárosias életet élő paralimpiai településen minden megtalálható, ami a napi élethez szükséges: bolt, posta, fodrász, virágüzlet, internetkávézó (lakóegységenként vagy százötven-kétszáz géppel, éjjel-nappali üzemeléssel), zeneszoba, ingyenes mosoda, orvosi ügyelet, gyógyszertár és klinika, utazási iroda és szépségszalon.
- Sokat tanultunk az ausztráloktól, a négy évvel ezelőtti játékok szervezőitől, s tanultunk önmagunktól is, hiszen paralimpiai szemüvegen át nézve a világot az augusztusi olimpia jó "főpróba" volt - állít hidat a különböző események közé Giancarlos Duvis, aki mindkét athéni seregszemlén a teniszversenyek technikai igazgatója, s e pozícióból tökéletesen látja, hogy nemcsak e sportágban, de az összes vetélkedőn minden ugyanott, ugyanazzal a hatalmas háttérhadsereggel, ugyanazokkal az önkéntesekkel zajlik (a paralimpián 35 ezen dolgoznak!), minden pontosan olyan, mint az olimpián volt. "A szolgáltatás színvonala magától értetődően még jobb is, hiszen az olimpia üzemszerű működésének háromheti tapasztalatát is fel tudjuk használni" - mondja a technikai igazgató.
{p}
A nemzetek felvonulása ezúttal több volt, mint a megszokott színes parádé. A figyelmes szemlélőnek rengeteget elárult a paralimpiai mozgalom erősségéről és az egyének erejéről is... Az utóbbihoz örökre megmaradó emlékkép a Maliból érkezett sportvezető erőfeszítése, aki beteg lábait vonszolva, többször megpihenve a nagy úton, miközben több delegáció is beérte és megelőzte, mégis teljesítette az Olimpiai stadion közönsége előtt a teljes kört. Példát mutatva nézőnek és versenyzőnek egyaránt. A sport acélozta meg erejét, akaratát. Ami pedig a felvonuló 136 nemzet bemutatkozásakor "beszédes" üzenetnek számít: érdekes volt megfigyelni, hogy a volt szocialista országok viszonylag kis delegációval érkeztek, ami talán összefüggésbe hozható azzal, hogy a világnak ezen a tájékán sokáig háttérbe szorult (ha egyáltalán létezett) a fogyatékosok  sportja vagy tágabb értelemben e társadalmi reteg életminőségének javítása, és talán csak mostanában kezd közelíteni a másutt megszokott szinthez (még így is évtizedekkel vagyunk elmaradva). Anglia, Ausztrália, Svédország, Németország, az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Japán vélhetően azért állított népes, száz főt is meghaladó létszámú delegációt az athéni  paralimpiai játékokra, mert ezekben az országokban évtizedek óta odafigyelnek a fogyatékkal élő emberek életére és ezen belül sportjára.
Mindannyiunk életében értékes mozzanat a sport, s ez fokozottan érvényes erre a társadalmi csoportra: a sportolás során kialakított vagy csökkent működésükből ezáltal felerősített készségek, képességek növelik a környezettől való függetlenséget, segítik a beilleszkedést. A testi fogyatékosok sportja a második világháború után bontakozott ki: a hadszínterek sérültjei a sportban találták meg azt az eszközt, amely révén a legkisebbre csökkenthették az egyébként viszonylagos mozdulatlanságra ítélt lét kedvezőtlen következményeit. A brit kormány a Stoke Mandeville Kórházban létrehozott egy rehabilitációs központot a gerincvelő-sérülést szenvedett háborús veteránok részére, amelyet egy kiváló neurológus, Ludwig Guttmann vezetett. Ő volt "a bénák Coubertinje" (XXIII. János pápa nevezte így a parasport alapítóját az első "hivatalos" vetélkedőn, 1960-ban, Rómában). Akkor még újszerű volt: a sport gyógyít, függetlenségre nevel, elősegíti a beilleszkedést, az egyik legfontosabb eszköz a rokkant személy rehabilitációjában. A rehabilitációs sport meglehetősen gyorsan fejlődött rekreációt elősegítő szabadidősporttá, s néhány éven belül megtette első lépését a versenysport felé. Az 1976-os torontói paralimpián a vakok és az amputáltak, négy évvel később az agyi eredetű mozgásszervi betegségben szenvedők versenyszámai is csatlakoztak a programhoz, s életre hívták a téli paralimpiai játékokat is. A sporteszközök technológiája egyre inkább szerephez jutott, hiszen a sportolók egyénre és az adott versenyszámra készített kerekes székekben vetélkedtek
 Szöulban fogadta be az olimpiai család hivatalosan is a paralimpiai mozgalmat, 1988 óta mindig az olimpiai játékok után, annak helyszínén rendezik meg a paralimpiát. A magyar sportolók az 1972-es heidelbergi játékokon csatlakoztak először a mozgalomhoz (nem állami támogatással, hanem "magánemberként" jutott ki akkor Németországba s nyert bronzérmet a hatvanméteres kerekes székes hajtásban Fejes András), az athéni indulás előtt már 27 arany-, 26 ezüst- és 35 bronzérem volt a mérlegünk. A mostani játékokon 38 sportolónk képviseli színeinket.