Írom a levelem?

Egyre-másra hallani arról, hogy fiatalkorúak gyanútlan diákokat támadnak meg s rabolnak ki. Hol csak heccből, erejüket fitogtatva, hol pedig értékes mobiltelefonjuk, ékszerük, márkás holmijuk, s nem utolsósorban pénzük megszerzéséért. Mielőtt a BRFK bűnmegelőzési osztályának jóvoltából néhány hasznos tanáccsal látnálak el benneteket, megosztom veletek egy személyes élményemet.
Pár napja egy viszonylag forgalmas élelmiszerboltban vásároltam, amikor a mellettem álló tini lányok furcsa megjegyzéseket tettek rám. Nem találjátok ki, mi keltette föl az érdeklődésüket! Képzeljétek, az arany karkötőm tetszett meg nekik. Előbb csak egymással beszélgettek, hogy mennyire szeretnének egy ugyanilyen darabot, majd meg is szólítottak. Úgy viselkedtek, mintha be lettek volna "lőve". Mindenáron le akarták imádkozni rólam a kétségtelenül mutatós, de nem túl értékes darabot. Akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor kimentek a boltból. Örömöm korai volt. Megvártak az üzlet előtt, és tovább szemtelenkedtek. A karláncot akarták kölcsönkérni (?). Nem tudtam mire vélni furcsa viselkedésüket, s bevallom, inamba szállt a bátorságom. Végül azt mondtam nekik: "Ne hülyéskedjetek már, lányok, mit kezdenétek egy értéktelen bizsuval? Ilyet bármelyik bazárban vehettek." Kikerekedett a szemük, mondtak egy cifrát (úgy is mondhatnám, valami nagyon rondát), aztán odébbálltak. Szerencsések lehettek, ha ehhez hasonló eset még nem történt meg veletek.
De vajon elég óvatosak vagytok-e, kellőképpen tudtok-e magatokra és az értéktárgyaitokra ügyelni? Az alábbi tippeket a rendőrség munkatársainak jóvoltából a világhálón is megtaláljátok.
Lehetőleg csak a szükséges mennyiségű pénzt vigyétek magatokkal a suliba, ne feszítsetek túlságosan az ékszerekkel, márkás holmikkal sem. Ha pedig nagyobb összeget kell vinnetek - tankönyvekre, kirándulásra, osztálypénzre, menzára -, azt semmiképpen ne hagyjátok őrizetlenül, főként ne a tanteremben. Testnevelésórán bízzátok valamelyik felmentett osztálytársatokra. Sokat tapasztalt rendőrségi szakemberek szerint ugyanez vonatkozik a mobiltelefonokra is, legfőképp az utcán kell ügyelni rájuk. Vannak bűnbandák, amelyeknek tagjai éppen akkor kapják ki áldozatuk kezéből az értékes készüléket, amikor a legelmélyültebben beszélget. Ha pedig a pontos idő felől érdeklődik valaki - elsősorban az utcán -, a karórátokat használjátok, ne a mobiltelefonotokat! S ha véletlenül megtámadnak benneteket, sose tegyetek félreérthető mozdulatot, karatetudományotokat ne fitogtassátok. Ha nem tudtok segítségért kiáltani, inkább adjátok át, amit a támadó kér. A bűncselekményt pedig szüleitek segítségével haladéktalanul jelentsétek a legközelebbi rendőrségen vagy a 107-es telefonszámon. Ne feledjétek, a bűnözőknek legtöbbször félelmetek az egyetlen fegyverük ellenetek.
Vigyázzatok magatokra és egymásra!