Csak bajnokságot ne nyerjen a csapat...

Daliás idők jártak Zalaegerszeg futballjában 2002 tavaszán: a csapat bajnokságot nyert, az utolsó meccsen a Fradi-szurkolókkal együtt ünnepelt a város, a félelmetes hírű zöld-fehér drukkerek a kékekkel összeölelkezve fújták a nótát, a főtéren még a macskakövek is énekeltek. Talán innen származtatható a két klub híveinek máig tartó példás barátsága. S a csodának még nem volt vége: a Bajnokok Ligájában a Manchester United forgott ki ellenfélnek a ZTE számára. A nagy érdeklődésre számot tartó fesztiválhoz a városnak csak egy félkész stadionja volt, így az egerszegiek a Népstadionban fogadták az angol sztáregyüttest. És a mérkőzés után a szobrászok összehunyorított szemmel méregették Koplarovics Béla profilját, merthogy ő volt az, aki a győztes gólt szerezte a meccs hajrájában.
Az ünnep tulajdonképpen eddig tartott, ami ezután következett, az a magyar futball hétköznapjainak lehangoló története. Vereség az angliai visszavágón, kiesés a BL-ből és kis híján kiesés az NB I-ből is.
Ma jókora csődtömeg tetején ül a ZTE FC Részvénytársaságának elnöke, Tóth Géza, és alighanem a klub 482 milliós adósságával kel és fekszik. A médiát már korántsem az érdekli, hogy milyen stratégiát süt ki a soron következő meccsekre Gellei Imre vezetőedző, hanem afelől érdeklődnek az újságírók, miként kerekedett ki a csaknem félmilliárdnyi tartozás. Talán olyanok is vannak, akik jó kis szaftos panamákra gyanakodnak, mert hiszen ennyi pénz kazalba rakva közlekedési akadályt okozhatna bármelyik közúton. Az ügy pikantériája az, hogy a hiány korrektül "le van papírozva", mondhatni a felügyeleti szervek szeme láttára verte magát kilátástalan adósságba a klub.
A fent említett "daliás időkben" beszélgettem a sportág akkori vezetőivel, akiken, úgy látszott, joggal lett úrrá a "hurráoptimizmus". Hiszen nemcsak hogy jól szerepelt a csapatuk, de feltűnt a láthatáron egy bőkezűnek tetsző szponzor is: az EON energiaszolgáltató cég. A Zala-Hús név helyett új felirat került a mezekre és ez évente százmilliós támogatást hozott a korábbi néhány tízmilliós helyett. Maguk mögött tudhatták az önkormányzatot is, a 28,6 százaléknyi tulajdonjog okán segített mindig, amikor szükség volt rá. Ez kényelmesítette el a korábban pénz után futkározó vezetőket.
{p}
A legnagyobb "pénznyelő" a játékosállomány, mely nem termel, csak fogyaszt. A szerződésbe foglalt summát pedig időre elő kell teremteni. S mit tehet a cég olyankor, ha nem jön össze elég pénz? Hitelt vesz fel, amit aztán bizonyos idő után törleszteni kell kamatostul. A bajnokság megnyerése Tóth Géza elnök szerint rettentően sokba került, nem véletlen, hogy ezt a luxust minden országban csak a leggazdagabb egyesületek engedhetik meg maguknak. Zalaegerszegen ezt nem tudták, és kis híján úgy jártak, mint a Dunaújváros vagy a Vác: a bajnoki cím után jött a kiesés - a győzelmi mámor után a kijózanodás. A ZTE nem esett ki, ám az elmúlt idényt bajnokhoz méltatlanul zárta. Most viszont nekidurálta magát, és ősszel a harmadik helyen fordult.
Hogy mit hoz a jövő? Az önkormányzat gáláns gesztust tett: harmincmillió forintot szavazott meg az rt.-nek azzal a kikötéssel, hogy az tagi hitel visszafizetésére nem fordítható. Emellett a városatyák a banki hitelre is garanciát vállaltak. Tóth Géza azt mondta, kaptak egy kis "levegőt", úgy három hónapig nem szorongatja őket senki; ehhez persze kellett az is, hogy a köztartozásaik tekintetében rendben legyenek - és ezzel nincs is gond, APEH-ellenőrökre, végrehajtókra nem számítanak. Futball lesz a városban, az élvonalbeli tagságot az rt.-re testálták, és az él is vele.
Gyimesi Endre polgármester a háttérben nyomja a foci szekerét. Maga is ott integetett a bajnokcsapat játékosaival a városháza teraszán, amikor bajnokságot nyertek, szurkolóként kiutazott Manchesterbe is a csapattal a visszavágóra. Ha ő nem lenne, talán már a Borsodi Ligától is elbúcsúzott volna a ZTE. Szerinte az volt a baj, hogy a sikerek idején nem kötötték a teljesítményekhez a béreket, így történhetett, hogy a bajnokcsapat kis híján kiesett a következő évben. Önelégültség lett úrrá a játékosokon, és a szurkolók azt látták, hogy foci nincs - nagy pénz viszont van. A kis támogatók tehát hátat fordítottak az egyesületnek, maradt az E.ON és az önkormányzat. Hiába intette a képviselő-testület egyre csak takarékosságra az rt.-t, a télen is igazoltak három új játékost. Az új elnök nekibuzdulása tiszteletreméltó: 25-30 százalékkal csökkentette a kiadásokat, ráadásul a játékosok, immár az önbecsülésükért küzdve, derekasan helyt állnak a bajnokságban, így elképzelhető, hogy visszatérnek az elkedvetlenedett szponzorok. Nyolcvan-kilencvenen voltak a csapat fénykorában, most közel sincsenek ennyien és bizony nagyon hiányzik a pénzük...A polgármester szerint a városban lesz futball, reményük szerint élvonalbeli, egyvalami azonban biztosan nem történik meg még egyszer: hogy így elszámolja magát a sportvezetés!