Kapott is, de ad is szívesen

Csendes Ferenc valaha élsportoló volt. Tizenhat évesen a helyi Dózsában jeleskedett. A kispuska 50 fekvő versenyszámban 296 kört ért harminc lövésből, amely később utánpótlás válogatottságot hozott számára, és számos nemzetközi versenyen figyelemre méltó sikert. Büszke volt rá, hogy a világbajnok Farkas Lászlóval, Igaz Lajossal és Hammerl Lászlóval gyakorolhatott. Miként arra is, hogy az ország legjobb hivatásos mesterlövészei közt emlegették; mint mondja, nem emlékszik rá, hogy valaki túlszárnyalta volna száz méterről éjjellátó készülékkel leadott, 99 találatot "érő" tíz lövését.
Amikor ezt a sydneyi olimpia után egy budapesti ünnepségen elmesélte Igaly Diánának, athéni olimpiai bajnokunk azon nyomban meghívta saját lőterére. Csendes Ferenc szeretne is végre élni vele. És akkor újfent nem megy üres kézzel, mert - a békéscsabai festőművész - sohasem megy üres kézzel oda, ahová jó szívvel hívják.
Négy évvel ezelőtt Nagy Tímeának, Csollány Szilveszternek, Kovács Áginak és Kolonics Györgynek - szóval az aranyérmeseknek - ajándékozott egy-egy festményt. Ő rendezett először önálló tárlatot az MLSZ-ben. A szép gesztus elismeréseként a testülettől emlékérmet kapott, amit különleges ereklyeként őriz. Nemrégiben pedig a Belügyminisztérium aulájában láthatták alkotásait.
A legszívesebben mégis azt a találkozást eleveníti fel, amelynek a közelmúltban volt részese. Az úszó Pásztory Dórát örvendeztette meg egy tájképpel. Az athéni paralimpián egyetlen aranyérmesünk végtelenül boldog volt, amikor a társai előtt a Millenáris Parkban átvehette a Virágok az ablakban című képet. A hátuljára mindjárt oda is írta: "Én is ugyanazt érzem, mint Csendes Ferenc, vagyis tiszteletet és szeretet iránta. Úgy érzem, ez a kép tökéletesen illik hozzám..."
- Ha valakiknek az fordulna meg a fejében, hogy azért ajándékozok képeim közül az élsportolóknak, mert ez által próbálok népszerű lenni, hát kiábrándítom őket. Egyszerűen arról van szó, hogy valaha nagyon sokat kaptam a sporttól, és világéletemben azt vallottam, hogy az embernek nem csak kapni szabad, hanem, ha tud, adni is. Örömet okozni azoknak, akiket tisztel az ország, elismer a sportközvélemény. Sajnos reményteljesnek induló sportpályafutásomat szolgálat közben egy súlyos munkahelyi baleset kettétörte. Huszonöt év aktív sportolás persze nem múlt el nyomtalanul. Azóta is folyamatosan keresem azokat a sajátos lehetőségeket, ha szerénytelenül akarnék fogalmazni: kultúrmissziót, amely jól megfér a sport közegében - mondja. - Gyerekkorom óta festek, Koszta Rozália és Gaburek Karoly, az Alföld két kiváló művésze egyengette az utamat, később a szegedi Tömörkény Stúdióban tanultam. Nagy lökést adott, amikor 1990-ben Magány című képemmel megnyertem az országos amatőr biennálét. A természet színeit szeretem, majd' minden témám a Körös völgyéből való. A természet témaként is kimeríthetetlen, miközben a környezet megváltozik körülöttünk, és már soha több nem lesz módunk megörökíteni. Ha ecsetet fogok, erre is gondolok...
El ne feledjük: Csendes Ferenc a Magyar Kultúra Lovagja. És, mint a fentiekből kiderül, a magyar sport önzetlen támogatója. S Csendes Ferenc mostanában sem csendes, folyton töri a fejét valamin. Az MLSZ-ben került szóba, hogy a tragikus sorsú Fehér Miklós emlékét továbbéltetve alapítványt kellene létrehozni a külföldön játszó fiatal tehetségek segítésére. Az alapot ehhez Csendes-alkotások adnák.